Nyeli, mint kacsa a ... z ánizsos szilvát
plumes de la cuisine
, 2014.09.21. 11:09
A kacsahús egészében vagy éppen csak combjait tekintve felénk hagyományos karácsonyi kajaként ismert, de én most borítani kívántam a hagyományokon, úgyhogy képletesen hozzávágtam egy tál nagyon érett szilvát, amihez a piacon most még bőven hozzá lehet jutni, és megnéztem mit kezdenek egymással, ha a döntőbíróvá a csillagánizst teszem.
Hozzávalók
4 db nagyobb kacsacomb
1 kg mézédes szilva
4 evőkanál szójaszósz
5 db csillagánizs
3 db fahéjrúd
1 evőkanál olívaolaj
2 db chilipaprika
2 evőkanál barna/nádcukor
durva szemű tengeri só
A kacsacombokat érdemes szépen, alaposan megtisztítani miután megvettük a hentesnél, nem tudok annál kiábrándítóbb pillanatot magam elé idézni mint, amikor az emberfia egy jó ízűt harapna abba a fránya combba, és észreveszi azokat az átkozott tollpihéket a tökéletesen ropogósra sült madárbőrön.
Az előkészítő műveletet követően keresünk egy jól zárható dobozt, amelybe belefér mind a 4 kacsacomb fektetve, rádobáljuk az ánizst, a fahéjt, meglocsoljuk szójaszósszal és egy kevés olívaolajjal, összekeverjük, hűtőbe tesszük, és hagyjuk, hogy az idő dolgozzon helyettünk. Minél tovább pácolódik a baromfi, annál izgalmasabb ízvilággal fog szolgálni a kész ételünk. Ez idő alatt a szilvát megmossuk, kimagozzuk, és egy nagyobb tepsi aljára helyezzük, megszórjuk 2 kanál barnacukorral és a kimagozott, felszeletelt chili paprikával. A szilvás rétegre aztán mehet a kacsacomb, és maga a páclé is, hiszen ez az egyik legértékesebb eleme, a tulajdonképpeni lelke az ételnek.
A kacsa bőrét én bedörzsöltem még plusz durva szemű tengeri sóval, de érdemes résen lenni ennél a lépésnél, hiszen a páclénél használt szójaszószok java része egyébként is igen sós lehet. A szilvaágyon megpihent kacsát aztán 170 fokos előmelegített sütőbe tesszük, és 2 órán keresztül sütjük, amíg a hús könnyen le nem válik a csontról. Tálalhatjuk rizzsel vagy rozmaringos újburgonyával, de az ánizsos szilvát, amely időközben darabos lekvárszerű masszává puhult, semmiképpen ne felejtsük le a tányérról.
P.S.: Nálam a csatát egyébként a szilva nyerte, sokkal jobban átvette az ánizsos-fahéjas szaft zamatát, mint a kacsa. Legközelebb talán annyi reparációra szorul a dolog, hogy a kacsa bőre alá is dugdosok néhány szemet az ánizsok közül.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://holtgasztro.blog.hu/api/trackback/id/tr316716277
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
