Szocreál menza újratöltve vol. 1 - Egy piskóta viszontagságai

plumes de la cuisine , 2012.07.18. 19:08

            Az iskolai ebédlőbe belépni nap nap után...nyomot hagy a nebulóban. Jellegzetes szag. Jellegzetes fényviszonyok, amiket nem csak a hidegbe forduló fénycsövek adnak, hanem a porosodó, piros-fehér kockás függönyökön beszűrődő napsütés, ami sajnos fent nevezett textília miatt veszti el melegségét. A székek, az asztalok, a vizeskancsók és opálos poharak, a kockás terítő, a jóesetben asztaldísznek kihelyezett egy szál sárga művirág mind-mind súlyként nehezednek a tudomány márványtalpai által megtaposott diák vállára. Egyen, ahol az egyén(iség) mit sem számít. Szabvány. Mindennapi változatlansága miatt értékvesztett világ. Magunk is értéktelenné válunk kicsit. Beállunk a sorba, lassan araszolgatunk előre a fehérköpenyes nénik kondérjai felé. Kicsit minden lépéssel szürkülünk, mind hangulatunk, mind színünk, mind egyéniségünk. Fehér tányérunkat odanyújtjuk alkalmi pincéreink elé. Az étel súlyosan loccsan, köszönhetően a magasból lezúdított „merőkanálporciónyi” fogásnak. Lehetne lentebbről is indítani. Lehetne finoman ráhelyezni. Lehetne mosolyogni, csipet zölddel színt varázsolni. De az nem illik a hely szelleméhez. Itt színtelennek kell lenni. Pedig eleinte nem a vágy az, ami hibádzik.

piskóta1.JPG

          Sokan nem várnak különösebb meglepetést (ők a szerencsések a szerencsétlenségben), de néhányan, köztük mi is, az élet első menzanapja alkalmával szép reményekkel indulunk neki újdonsült "éttermüknek". Kulináris kielégülést várunk. Változatosságot, hogy lesz valami, ami elüt az otthon kapott koszttól. Elüt az eddig tapasztaltaktól. Megkapjuk az első ebédet. Valóban elüt, de nem a várt irányba. Csalódunk, de magunknak sem valljuk be, végülis első alkalom, adunk neki még egy esélyt. Adunk még tíz első alkalmat. Aztán őszintén csalódunk. Napról napra. De a színtelen atmoszféra beszippant minket, mint a Mäelstrom pokla, s nemsokára kiábrándulunk. Már nem vagyunk csalódottak, hiszen az egyfajta negatív irányultságú érzelmi állapotot tükröz, mi inkább zérón toporgunk. Semmit nem vált ki belőlünk már az étel. Az íze. A bűze. A színe. Az állaga. A „kulinárkatarzis” vágyott zöldellő hegyeitől az elsivárosodás kopár alföldjére lépünk. A villa, a kanál egy ízletes fogásnál köröket ír le a kézben, önálló életre kel és irányít, mint egy karmester, ami a táplálkozást hivatott rendben levezényelni. De ezt élvezettel teszi. Itt azonban már a villa van irányítva. Az éhség által. A cél a bendő megtöltése. Egyik kotyvalékkal. Másik levessel. Szalvétafecnikkel. Feri maradék kenyérhéjával, amit nem szeret megenni, mert édesanyja mindig kivágja neki otthon is. Egyre megy. Amint elveszett a tűz, onnantól csak a tartalékolási ösztönök visznek előre.

          Hogy hol jöhet mégis képbe itt a vágy? Úgy, hogy a tűz feléleszthető. A legnagyobb öröm mégis a rosszat kifényesíteni, jóvá tenni, még ha nem is a mi hibánk volt. Csokis piskóta. Sokunk menzamenüjének koronája, ami fogyasztás során válik töviskoszorúvá. Mert nagyot az üt, amitől nem várnánk. Ami édesen a közelünkbe férkőzik, közel biztos reményt ad a jóra, de végül ugyanúgy átsiklatja a kést bordáinkon, mint más gonosz, de őszinte gonoszságuk miatt kisebb meglepetést okozó társai. Feléleszteni a barátságot „menzacsokispiskóta” és ember között. Ezen cél vezérelt minket, mikor egy hétvégén újragondolásra adtuk fejünket...

 

Rozmaringos-mentás piskóta narancsos csokiszósszal:

Hozzávalók:

18 dkg cukor

20dkg vaj

18dkg liszt

6 tojás

1 bögre tej

2 – 3 csipet só

Friss rozmaring és mentalevél apróra vágva

 

Előmelegítjük a sütőt 175 C°- ra. A cukrot, a vajat, a lisztet és a tojássárgáját összeöntjük és konyhai robotgéppel csomómentesre keverjük, közben hozzáadjuk az 1 bögre langyos tejet kis adagokban. A tojásfehérjét habosra verjük (ügyelve arra, hogy ne verjük túl a habot, mert összeesik, akkor ideális, ha mattos fénye van a habfelszínnek), majd hozzáadjuk az előbbi keverékhez. A tojásfehérjét kis adagokban, finom mozdulatokkal keverjük bele. A végén adjuk hozzá az apróra vágott rozmaringot és mentát, és a sót. A masszát zsírpapírral bélelt tepsibe öntjük, és az előmelegített sütőbe helyezzük 20-25 percre. Arról, hogy kész van-e a tészta, úgy bizonyosodhatunk meg, hogy a beleszúrt hústű kihúzva száraz, masszás állagú tészta nincs rajta. Ha kész, hagyjuk kihűlni.

 piskóta2.JPG

 

 

Csokiszószhoz:

3 tábla csokoládé, egy tejcsokoládé és két, 70% feletti étcsokoládé, de azoknak, akik nem szeretik, ízlés szerint helyettesíthető tejcsokoládéval.

1-2 narancs lereszelt héja

1 teáskanál vaj

Apróra vágott, kandírozott narancs

(esetleg cukrozatlan narancslekvár)

 

A három tábla csokit apróra törjük és egy teáskanál vajjal vízfürdőben olvasztjuk meg (egy lábosba 1/3-áig vizet öntünk majd egy olyan, megfelelő méretű fémedényt keresünk, melynek alja a lábosba  helyezve beleér a meleg vízbe). Eközben hozzáadjuk a narancshéjat és a kandírozott narancsdarabokat, közben kóstolgatjuk, ízlés szerint, aki például narancsosabban szereti, többet is rakhat bele. Ha túl masszív a csokiszósz, finoman adagolva tejet, zsíros tejszínt adhatunk hozzá, ha már kicsit kihűlt, ezt lassú kevergetések kíséretében tegyük.

 

Tálaláskor a piskótát nagyobb kockákra vágjuk, és csokiszósszal öntjük nyakon.

Címkék: piskóta szocreál menza újratöltve

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://holtgasztro.blog.hu/api/trackback/id/tr804664824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://holtgasztro.blog.hu/api/trackback/id/tr44664824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

©2012 Gasztroszexuális - Holtgasztro.blog.hu

süti beállítások módosítása