Habfürdő

           Ki szereti, ki utálja, ki önmagában isteníti, ki csak gyümölcsösen szürcsölgeti, abban azonban megegyezhetünk, hogy a sör, már amennyiben egy ilyen rövid néven lehet nevezni ezt az ezerféle ruhában és ízben pompázó nedűt, páratlan ital. Hazánkban sajnálatosan a legtöbben még mindig csak az átlag bolti kollekciót ízlelik, s emiatt csak arról tudnak véleményt mondani, azonban kár lenne ennyivel leírni a sört, tekintetbe véve azt a tényt, hogy rövid keresgélés után Budapesten hamar találunk import söröket forgalmazó boltokat, ahol egész más oldalairól ismerhetjük meg, kóstolhatunk különleges és érdekes ízeket, vagyis aki igényli a minőséget, panaszra egyre kevesebb oka lehet. A pár éve egyre népszerűbbé váló, mind szélesebb körben terjedő házi serfőzés pedig talán egy olyan reform kezdete lehet, ami a sört is a borhoz hasonló magasságokba emeli a gasztronómiai ranglétrán, elismerve ezzel a pincék alján és a szakértők fejében porosodó hírnevét. De mi is a sör?...

            Az első felugró emlékkép-kocka a sarki vegyesbolt, zöldséges, ABC, vagy ennek tükörképe, hazánk üzletlánca. Táblák sokasága hirdeti és zeng ódákat hűvösségéről a nyári melegben: Hideg sör kapható! A hőmérséklete, és az emiatt létrejövő frissítő hatás csalóka, az ízlelőbimbókat megtévesztheti, hiszen a frissesség felett érzett örömünkben negálhatjuk a kellemetlen mellékízeket. Emlékszem, első sörömet nagyjából hét évesen emeltem ajkaim alkohol iránt egyáltalán nem nyiladozó réséhez, apám jóvoltából, aki egy meleg, nyári napon a Balaton partján az üveget fejemnek szegezte. Nem kis csata alakult ki akkor elmémben: a sör illatát már korábbról ismertem, és valami pokol legmélyebb bugyraiból feltörő gonosz kacajra emlékeztetett, nem fájt kifejezetten a fogam rá, másrészről viszont a baráti társaság biztatása és afelett érzett örömöm, hogy mindössze egy kínkeserves korttyal éveket ugorhatok előre a felnőtté válás poros útján, végül meggyőztek arról, eljött a kóstolás ideje. Kemény, nehéz pillanatok következtek, a doboz fémes íze, a kesernyésség, a fura, azóta ismertté vált malátaíz majdnem a korty ellenkező irányú előremozdulását hozták, de végül lenyeltem és igyekeztem mosolytól és büszkeségtől dagadó pofát vágni. Azonban a fájó emlék sokáig elhúzta számat a további próbáktól, gondolom ez az élmény sokunknak benne foglaltatik a gyermekkori emlékkönyvben. A korty másnapján undorral vegyes kíváncsisággal merészkedtem a kisbolt szeszes ital pultjához, s tüzetesen végigvizsgáltam újdonsült ellenségem különböző „ruházatait”, ezen szokásomat amúgy a mai napig őrzöm.

            A tinédzserkor kicsapongásokkal, önmagunk megismerésével és értékelésével teli rövidke útjának is szívesen fogadott vendége volt a söröskorsó, doboz, pohár, hordó, üveg, természetesen mind itókával teli. Ez az állapot azonban nem tartott oly sokáig, fogyott az ital, szaporodott a nevetés, szédült a tekintet, csúsztak szét az emlékek, és a történések sűrűjében az auto- és allopszichés orientáció is elveszett néha. Megtörténtek az első bokorban ébredések, az iszonyatos, zúgó fejfájások, a hajnali/reggeli mellékhelyiségben eltöltött hosszú órák, egyszóval elkezdett életem részévé válni a gyakori „mennyiségi berúgások” révén.

            Apropó mennyiség, ahogy teltek-múltak az évek, rájöttem, nem csak egyféle sör létezik, amivel elérhetjük az akkor oly kívánt illuminált állapotot, elkezdtem hát újdonságokat keresgélni. Első komolyabb, különlegességek mezejére tévedő kísérletem egy pohár Guinness személyében öltött testet, amiről tudnivaló, valaki vagy rajong érte, vagy ki nem állhatja. Engem mindenesetre egy kutatóúton indított el nagykorúságom kezdetén, s bevezette szótáramba az akkor még számomra ismeretlen „minőségi berúgás” fogalmát. A két szó magában hordozza a jelentés lényegét, azonban fontos megemlíteni, hogy ezen esetben az ittasság állapota nagyban köszönhető az újfajta, ízlelőbimbókat csiklandozó ízek orgiájának, amik hajlamosak a józan elmét is megrészegíteni, teljesen függetlenül az alkohol szimpla hatásától.

            Blogunk kitűzött célja egy olyan hozzáállás népszerűsítése, ami a sörre nem csak szomjoltóként és bódító italként tekint, hanem, ahogy teszi azt egy csinos úrhölggyel, tiszteli, udvarol neki és kiélvezi testének minden egyes porcikáját. Kár leállni az egységízű, unalmas alapoknál, s megelégedni egy egyszerű „berúgással”, hiszen megannyi titkos csodát rejtő palack várja partnerét egy vad tánc erejéig. Időről időre igyekszünk különleges söröket bemutatni, s felkelteni az érdeklődést a borgasztronómia mögött egyelőre szürke kisegérként megbúvó, sokkal többre érdemes sörgasztronómia irányába.

            Felkaptuk hát útitáskánkat a hátunkra és rövid vándorútra indultunk magyar beszerzőkön keresztül Bajorországba, ahonnan a következő kincseket bányásztuk ki:

Schneider Weisse TAP 6 Unser Aventinus:

            A kelheimi illetőségű G. Schneider & Sohn Weissbierbrauerei méltán népszerű és sokak által imádott söre rászolgált a ratebeer.com maximálisan elérhető, 100 pontos eredményéhez. A serfőzde igen neves, 1872-ben II. Lajos bajor király, akinek neve egybeforr a mesébe illő Neuschwansteini kastéllyal, elsőként Georg I. Schneidernek adta el az uralkodói búzasörfőzési jogot, addig ugyanis csak a királyi család serfőzdéi részesülhettek a búzasörkészítés kegyében. Az azóta igazi sördinasztiává terebélyesedett Schneider család Georg VI. nevű sarja irányítja jelenleg a főzdét, aminek söreit Németország és világszerte fogyasztják.

             Az erős, szűretlen duplabak búza legjobban 11-12 C°-on adja ki ízét és erejét. A dús, igen fehér hab feszesen, kitartóan áll a pohár tetején, illata enyhén komlós, pörköltszerű, élesztőaromával kevert. A sötét, alig átlátszó, enyhén vöröses sör  kifejezetten érdekes ízvilága folyamatosan változik a kóstolás alatt, eleinte enyhén citrusos íz mellett megjelenik az édes, banános, búzasörökre igen jellemző íz, amit nemsokára felvált egy szűretlen élesztős malátaíz, majd a magas alkoholtartalom miatt torokmelengető bizsergéssel zárja útját a gyomor irányába. Nem túl geil édességekhez, zárásnak ajánljuk, de érdekes íze van pácolatlan, durva sóval szórt, rare sült steakkel is.

Kloster Scheyern Weisse-Dunkel:

            Hosszú múltra tekint vissza az 1119-ben alakult serfőzde, ahol napjainkig Benedek-rendi szerzetesek űzik a mesterséget. A 2006-ban a modern elvárások szerint felújított főzde világos söre és gyakran doppelbockja is elérhető hazánkban, most azonban a különleges barna búzasörre esett választásunk.

            A barna búzasör habja világosbarna, kicsit sötét, gyümölcsösségben illatozik, amiben felsejlik a karamella és a pörköltmogyoró aromavilága. Íze kifejezetten banános, narancsos kicsit mézesen édes, de ennek ellenére nem túl testes. Utóíze kellemesen élesztős, enyhén kesernyés. Könnyedebb, 5,2%-os sör, halételekhez és mascarpones-tejszínes tésztához ajánljuk.

Weihenstephaner Hefe Weissbier:

            Szintén dícséretre méltó 99/100-as ratebeer.com pontszámmal rendelkező, tökéletes felfrissülést adó sörkülönlegesség az 1040 óta sörfőzéssel foglalkozó, freisingi illetőségű Weihenstephan Kolostori Serfőzdéből.

          Az enyhén zavaros, szűretlen, sötétebb barna sör zászlóshajója a bajorországi búzasöröknek. Habja nem túlburjánzó, ujjnyi vastag, tanácsos kisebb búzasörös pohárba mérni az ízkomponensek megőrzése végett. Megvan benne a búzasörökre jellemző lágyság és citrusos íz, amit kellemesen telt malátaíz kísér és gazdag élesztőíz zár. Kötelező kipróbálni minden sörkedvelőnek. Bajorországban előszeretettel fogyasztják a helyi fehérvirslihez, egyszerű búza-kísérősör változatos fogásokhoz.