Jimmy Stevens utolsó makrélája

plumes de la cuisine , 2012.07.26. 19:51

1792. június 23.

Valahol az Atlanti-óceánon

 

           

            Szerencsés idegen, ki ezen palackposta tartalmát olvasod, köszönd meg jó sorsod Istenednek, hívják azt bárhogyan is, de rettegd a nevet, ki e sorokat papírra vetette. Nevem Jimmy „Haunted” Stevens, a tengerek szablyája, a Pokol Vitorlái kapitánya és minden valószínűség szerint eddigre már csak oszladozó húscafat a hullámok vad vágtájától tépázva, valahol az óceán mélyén. jimmyterkep.jpgMi, kik egykoron félelmet és halálrengető sikolyokat hoztunk az utunkba tévedő hajósoknak, elvesztünk valahol a nyílt vízen. Port-Au-Prince – ból hajóztunk ki 1792. április 29-én, s portyázni indultunk északnyugati irányba. Pontosan emlékszem, minden baj és vész azon a végzetes június 5-én kezdődött.

           

            Őrjítő, vitorlákat szaggató viharban szeltük a habokat, arcunkon feszült figyelemmel, zsákmányra éhesen vártuk megváltónkat egy gazdagon megrakott hajó képében, s nemsokára a habok közt a horizonton sorhajó sziluettjét véltük felfedezni. Hej, ha láttál már a távolba szegeződő, őrülettől csillogó szemeket, vérszagtól felkorbácsolt tekinteteket… Mind éreztük, ez az, amiért hajóztunk, amire vártunk. A célhoz közelítve töltöttünk, s tüzeltünk, dübörögtek az ágyúk, harsantak a rikkantások, s hörgések a rumáztatta kalóztorkokból, azonban lelkesedésünk hamar alábbhagyott, midőn ágyúgolyóink, akár a könnyed tavaszi szellőcsapások a fehércselédek selyemszoknyáján, átrepültek a sorhajó robusztus testén. Én mondom, inunkba szállt minden bátorságunk, midőn a hajó egy gepárd gyorsaságával irányt változtatott, és sértetlenül haladt tovább egyenesen a Pokol Vitorláinak tatja felé.  jimmyhajo.jpgÉles kanyarral igyekeztünk kitérni előle, de már késő volt. A démoni hajó, mintha nem is anyagból lenne, átsuhant rajtunk, s látni engedte legénységét, azokat a hideg szellemeket, kiknek kék szemében minden félelmünk visszatükröződni látszódott. Láttuk az évszázadok óta növő mohákat a hajóorron, s felette, mint egy urat ezen a szörnyűséges és groteszk monstrumon, a Halál alakját, amint a távolba mutat hosszú, göcsörtös ujjával, teste előtt tartva kaszáját, mellyel lelkek aratását hivatott végezni. A többiek csak meresztették ijedtségtől remegő szemüket, de én tudtam, mivel van dolgunk, hallottam legendáját, melyet azonban soha el nem hittem, a történetet, miszerint az Ismeretlen, ki visszatért a halálból, egyezséget kötött a Nagy Kaszással, hogy megmaradó életéért cserébe tízszer annyival kell fizetnie minden egyes napfelkeltekor, különben maga is a holtak soraiban végzi. Azóta szellemhajójával, mit Nevenincsnek kereszteltek, járja az Atlanti-óceánt, holt legénységének segítségével pusztítja el válogatás nélkül az útjába tévedő hajókat, nem kímélve sem asszonyt, sem gyermeket, sem bűnöst, sem bűntelent.

           

            Nem volt mit tenni. Midőn hajójával áthaladt miénken, legénységem a félelem jeges borzalmától megfagyva teljesen megváltozott, s elszabadult a pokol.  Láttam egykori jóbarátokat egymásnak esni, kiéheztetett állatok módjára vadul támadni, szemtanúja voltam az őrület által bekebelezett elmék sziklakemény csörtéjének, minek vége totális pusztulás lett. Bajtársaim egymás húsát falták fel, majd vetették magukat a tengerbe, s szörnyű haláltusát követően a cápák táplálékává váltak.jimmyhalal.jpg Hamar felmértem kezdődő megbolondulásom veszélyét, s magamat az árbóckosárban levő kötelekkel a kosárhoz rögzítettem, szememet lehunytam, s vártam a vég eljövetelét.

           

            Nem tudom mikor eszméltem, de a vihar elvonult, s a nap karimájának első melengető sugarai ébresztettek álmomból. Hihetetlennek tűnt minden körülöttem, elsőként csupán illúziónak véltem bajtársaim pusztulását. De eloldozva karom béklyóit körbenéztem magaslesemből, s láttam, egyedül vagyok a fedélzeten. Nem maradt senki és semmi, csak én, az utolsó élő egy elmúlással áztatott világban, kinek létalapja e Földön teljességgel érthetetlen maradt számomra a mai napig. A vitorlákat leszaggatta a tomboló orkán, a hajó kormánykerekének helyén hasadt fadarab éktelenkedett csupán.

            Tudom, elvesztem, nem maradt semmim, csak utolsó pár lélegzetvételem, mik próbálnak minden akaratom ellenére életben tartani ezen a szörnyű világon. Hogy mi végre hagyta meg az Ismeretlen életemet? Magam sem tudom. Talán azért, hogy utoljára átgondoljam gonosz tetteimet, számot vessek földi porhüvelyemben eltöltött gyönyörű esztendeimről, amiket sok másik ember vére áztatott. Talán az Ismeretlen sorstársaként tekintett rám, mivel engem is az életek kioltása tart ezen a bolygón. Tizenhét napja hánykolódom a szikkasztó melegben, s próbálom fejem álomra hajtani a didergős éjjeleken. Halott vagyok, ezt jól tudom, halott voltam már bő két hete is. Rövid időt kaptam a lét és a halál mezsgyéjén, hogy a haldoklás kínos szenvedését elnyújtva élhessem meg. Tudom, lélegzetvételeim száma egyre fogy, így a nagy út előtt, mit a pokolba tenni fogok, mert cselekedeteim bizonyossággal nem juttatnak fel a hőn áhított Mennyországba, még utoljára elkészítem kedvenc fogásomat, hogy legalább teli bendővel érjen végzetem.

            Ki e sorokat olvasod, terjeszd szomorú történetemet, hadd mentsen Jimmy Stevens emberéleteket holtában, ha éltében csak azok kioltására törekedett. Utolsó étkemet elfogyasztom, majd nyugovóra térek fedélzetemen, békét nyert mosollyal, mert tudom, palackom valakinél célba ér, legyen az jó vagy gonosz, s üzenetemet fogja zengeni a Világ tengere.

 

                               Vér, s félelem kísérje utamat, Jimmy „Haunted” Stevens

 

 

Jimmy Stevens utolsó vacsorája: Makréla grillezve zöldségágyon

 

Három makrélát süss izzó parázson ropogósra. Egyiket csupán sózd, majd süsd.

faszen.jpg

A másikat a Kelet fűszereivel dörzsöld be kívül-belül (koriandermag, ánizs, római kömény, só, fekete bors ízlés szerinti keveréke mozsárban összezúzva), majd úgy tedd a faszén fölé.

A harmadikat pedig zsálya, rozmaring, citromkarikák és só egyvelegével tömd ki, majd csavard újságpapírba, merítsd vízbe, míg át nem itatja az újságot a víz, és így süsd meg. Az újságpapírba csavarás lényege, hogy azon belül a hal hasába tömött fűszerekből a gőz kioldja az ízanyagokat.

ujsagos.jpg

Parázs felett várj, míg a hal húsa elefántcsont-fehér nem lesz (ideális esetben kb. 25 perc intenzíven parázsló faszén felett), majd lángon piríts rá a bőrére. Az újságpapírba csavart hal akkor tökéletes, ha az újságpapír már bőven perzselődik. A kész halakhoz süss vékonyra szelt burgonyát ropogósra forró olajban, majd padlizsánkarikákat is piríts mellé vasserpenyőben.

makrelarustic.jpg


Címkék: stevens jimmy makréla

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://holtgasztro.blog.hu/api/trackback/id/tr794680333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://holtgasztro.blog.hu/api/trackback/id/tr804680333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

©2012 Gasztroszexuális - Holtgasztro.blog.hu

süti beállítások módosítása