Isztrián a Varázshajóval

            A rettegett makrélafaló kalózkapitány, Jimmy Stevens kalandjain felbuzdulva égetett minket a vágy, hogy még az ősz beköszönte előtt tengerre szálljunk mi is, és Isztria felé fordítsuk hajókormányunkat. Ott hajózgattunk gondolatban, lábunkat merészen a tatról a tengerbe lógattuk, bőrünk színére az igen barna helyett már a cserzett lett volna a helyes jelző, egyszóval a tervek megvoltak Fantáziaország határain belül. Egyenruhát is terveztünk, a piszkosfehér tengerészsapkától a gyűrött vászoningen keresztül a barna papucsig mindenünk megvolt, már csak egy fránya hajó hiányzott. Maradtunk hát a fent nevezett ország határain belül és olyan gályát alkottunk (amúgy Holtgasztro módra), ami még a nagy kalózkapitány ráncos szájszegletére is kaján vigyort kanyarított volna.

            Tengerjárónk testét magas kókuszpálmákból ácsoltuk hidro- és aerodinamikailag tökéletesre úgy, hogy a kecses fák termései még ott lógtak a hajó oldalán. A két hatalmas árbócot is ezekből faragtuk ki, közöttük függőágyat feszítettünk ki kényelmünk érdekében. Az első árbócra bambuszból építettünk árbóckosarat, és hozzá létrát, innen csodáltuk a partot a lemenő nap fényében. Gondoltuk, mit sem érnek az élettelen fadarabok élőlények nélkül, szereztünk hát egyből kettőt is, nehogy eméssze őket a magány a kiruccanás során. Az egyikőjük egy rendkívül pimasz, piros papagáj, Harák, aki nevét a reggelente kakaskukorékolás helyett hallatott garatnyálkahártya szaggató hangjáról kapta. Ilyesfajta társadalmi megnyilvánulásai miatt normális emberközösségek keretein belül hamar papagájleves hozzávalójaként találta volna magát, de belőlünk csak végtelen hahotázási rohamokat váltott ki. Szavainkat igen gyorsan megtanulta, külön hangsúlyt helyezve a káromkodásokra. A második napon megdézsmálta a rumkészletet és hat alkalommal kólintotta fejbe az árbócokat, aminek hatására rózsaszín tülök nőtt részeges feje búbján. A másik kis élőlényünk, Mikmak, egy bazársor mellől szalasztott életerős, firnyákos kismajom, aki mestere volt a gyümölcslopásnak. Hordóink nagy részét ő töltötte fel indulás előtt minden földi jóval, azonban útközben minden őrzés ellenére intenzíven vámolta is azokat. Nagy barátja lett Haráknak, a részeges papagájt többször fektette le kómaszerű állapotában a függőágy szegletébe.

            Így szeltük a habokat Fantáziaország határától Horvátország partjaiig képzeletbeli csónakunkon, várva az érkezés nagy pillanatára, és arra az egy hétre, amit hedonista matrózokként kívántunk eltölteni tengerjárónktól távol, a szárazföldi birodalomban, lelkünket röptetve Rovinj, Vrsar és a Limski Fjord felett.

Ételek, amiket nem szabad kihagyni:

Makréla mangold körettel

Tengeri sügér (branzino)

Szarvasgombás penne

Ropogós szardíniák sült zöldségekkel

Osztrigaevés a Limski Fjordnál

Rovinj:

         Festői szépségű, turisták hömpölygő tömegével megáldott tengerparti város. A szűk utcák, a hangulatos, kicsi éttermek és a végtelen hosszú boltsorok között sétálva lehet igazán felfedezni Rovinj testét-lelkét, érdemes tehát végigsétálni a belső városrészt.

Amit nem szabad kihagyni:

            Limbo bar (Casale 226, Rovinj): Egyéniség a bárok halmazában csendességével, hangulatával, és különleges stílusával. A kicsi belső térben 15 ember jó, ha elfér, azonban a szűk utcán, párnákon ülve, kellemes jazz-muzsikát hallgatva is elfogyaszthatjuk teánkat, kávénkat, sörünket, koktélunkat, miközben észre sem vesszük, hogy az idő megállt körülöttünk, s végtelen nyugalomban limbozunk fel, s alá.

            Művészek utcája: Megannyi helyi művész kiállítóterme egy utcába zsúfolva, ahol mindenki megtalálja a maga stílusának tetsző képeket, szobrokat, fafaragványokat.

            Burekfalás a kikötőben: Isteni burek a kikötő melleti büfékben, a mólóra leülni és hallgatni a hajók kürtjét és a tenger morajlását felemelő érzés

            Kikötői piac: Minden, mi szem-szájnak ingere, és temérdek helyi termék megtalálható.