Ratatouille Rémy módra

        A takaros, meleg, otthonosan berendezett lakásodban üldögélsz, kezedben az épp most elkészített bögre teával? Akkor lassan dőlj hátra, mert elmesélem, mit csinálok eközben én. Lent az utcán van egy világ, ahol mindenki megfordul nap, mint nap, de csak kevesek nevezik azt otthonuknak, kevesen vetik meg hirtelenjében elkészített, mindössze egy pokrócból álló ágyukat odalent, és hajtják minden nap bútól nyomott fejüket az újságpapír párnáikra, élik életüket kitaszítottként a társadalom szakadékának legeslegszélén. Ők azok, akik tényleg a mának élnek, mert nem tudják, lesz-e holnap, marad-e másnap reggelre szikra, vagy akarat, mi életük lángját fellobbantaná. Képzeljetek el egy világot, ami ennél is lejjebb van, mélyen a föld alatt, ahol ember sem jár már. Itt élem én kis testbe zárva hitvány életemet. A nevem Rémy, és ez az én történetem.

        Nincs kereplő órám mi ébresztene, helyette a súlyos vízcseppek hideg koppanása a fejemen az, mi minden reggel felkelt. Korgó gyomor és éhes tekintet? Nálad ritkán látott vendégek, nekem nap, mint nap ott kopogtatnak a portámon, s emésztenek fel engem akaratom ellenére. A teli has nekem a földre repült paradicsomot jelenti, s olyan ritkán van lehetőségem megtapasztalni, hogy lassan már feledni is kezdem azt a felemelő érzést. S jussak bármilyen táplálékhoz, mindig ott lebeg a mérgezett étel gonosz démona, csak remélni tudom, hogy nem én leszek a csoportnak az a tagja, akin a többiek a tapasztalatukat gyűjtik. Gondolataimat, napjaimat az ételek töltik ki, de nem csak az éhezés miatt.

        Van egy hatalmas titkom, amit csak kevesen tudnak, s azoknak is csak félve mondtam el, rettegve attól, hogy még kicsiny társaságunk szeretetet adó közösségéből is kitaszajtattatom. Patkánypajtásaim minden elrágható, s emésztésre alkalmasnak tűnő anyagot képesek elfogyasztani, legyen ez akár a nehezebb napokon banánhéj, dinnyemag, torzsa vagy száraz kenyér, s bizony ez a kínszenvedés megpecsételte a jó falatokhoz való hozzáállásukat. Nekik már mindegy, hogy mihez jutnak hozzá, lényeg, hogy legyen, mi töltse a bendőt. Én azonban más vagyok. A legundorítóbb szeméthalom édeskés bűzt árasztó aljáról is megérzem a minőségi hozzávaló illatát. Lelkem szárnyal, szemem előtt szenvedéllyel megírt szonáták színkavalkádban fürdő kottái repkednek, ha aromája orrom hegyét éri, s hallom a lenyelt falatom szilaj pejként vágtázó énekét, melyben saját ízei harmóniáját dicsőíti úton a gyomrom felé. Nekem a jó fogás nemcsak ízek harmóniája, hanem egy teljes testemet átjáró, orgazmikus remegést okozó érzés, az érzékek különleges tánca, amiért bármit megadnék, akármilyen kevésszer is sikerül megkapnom.

        Ma azonban bebizonyítom, hogy nem csak egy szürke eminenciás vagyok, nem törődöm bele helyzetem, s testem rámerőszakolt börtönébe, hanem megszabadulok világomból és megmutatom, mire vagyok képes. Két hete serénykedek az alapanyagok összegyűjtésén, most minden itt van már szemem látósugarában. Fújok még kettőt, és elkészítem ételemet, amit a világ a kis Rémy nagy alkotásaként fog majd megénekelni. Hogy társaim megdicsérnek-e érte vagy haszontalan időpocsékolásnak gondolják? Nem tudhatom, de mindent el fogok követni annak érdekében, hogy erről jussak eszükbe akkor is, ha már az örök patkánymezőkön fogom kicsiny mancsaimat napoztatni.

Confit Byaldi  alias L'ecsó (Thomas Keller receptje alapján)

Az étel, ami meglágyította Anton Ego zord szívét, s gondolatban visszarepítette őt kis provence-i szülőotthonába, ahol drága anyukája ratatouille-ja életre szóló ízélményként ragadt agyába.

Hozzávalók:

3 db különböző színű kaliforniai paprika

2 evőkanál extra szűz olívaolaj

1 teáskanál felaprított fokhagyma

3 db meghámozott, felkockázott lédús paradicsom

1/2 evőkanál felaprított salottahagyma

1 szál friss kakukkfű és 1 szál petrezselyem

1/2 babérlevél

1-1 darab vékonyan felkarikázott cukkini és padlizsán

negyed tök felkarikázva

20 lehelletvékony karika száraz olasz kolbász

4 db vékonyan felkarikázott datolyaparadicsom

kis kávéskanálnyi szárított kakukkfű

kevés balzsamecet

frissen őrölt bors és só

Manuális műveletek:

1. A sütőt 230 fokra melegítjük, a paprikákat kicsumázva egy tepsire tesszük, kb. 15 percig a sütőbe tesszük, amitől leválik a héja. Hagyjuk kihűlni, majd hámozzuk meg és aprítsuk apró darabokra.

2. Alacsony lángon pároljuk puhára a fokhagymát és a hagymát, majd adjuk hozzá a paradicsomot, a babérlevelet, a friss kakukkfüvet és a petrezselymet is. Addig pároljuk tovább míg csak kevés lé marad alatta( kb. 10 perc). Sóval, borssal és a maradék fűszerekkel ízlés szerint ízesítsük. Egy elképesztően szép színvilágú pürét kell kapjunk végeredményben. Egy evőkanálnyit tegyünk félre belőle, a többit terítsük szét egy tepsin.

3. A sütő hőmérsékletét visszavesszük 130 fokra. A tepsi közepétől indulva finoman egymásra rétegezve elkezdjük lefektetni a cukkini, padlizsán, paradicsom, kolbász és tök karikákat úgy, hogy kissé fedjék egymást és körbe-körbe spirál alakban végigvisszük a tepsi széléig.

4. A zöldségek tetejét kevés olivaolajjal megöntjük, frissen őrölt borssal és sóval szórjuk meg. A tepsit alufóliával lefedve sütjük 2 óráig(130 fokon), majd a fóliát levéve még fél órát.

5. A félretett pürét kevés olívaolajjal, balzsamecettel, aprított fokhagymával valamit sóval és borssal összekeverjük és tálaláskor az étel tetejére öntjük. Forrón tálaljuk.

Jó étvágyat hozzá!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.