Gombóc Artúr fogyókúrás sütije

A kedves ihletadómnak Nagyon Boldog Szülinapot kívánok!

        A nevem, s örök bélyegem Gombóc Artúr. Így születtem, vajmi keveset tehettem ez ellen, bár megjegyzem, sosem akadályozott ez meg a zabásban, inkább csak utána gondolkodtam el a vezetéknevem és testalkatom közötti égbekiáltó hasonlóságon. Rendszertani besorolás szerint a madarak osztályának oszlopos tagja vagyok, a maga komikus és elképesztő valójában.

        Bár kicsi, kedves, zabálnivaló madárfiókaként pottyantam erre a világra, hamar elúszott velem a hajó egy általam sem igen kívánt irányba. Először jött a pite, az a mennyei pite, a fészkünktől pár szárnycsapásra (atyaég, egyszer még repülni is tudtam) egy jószívűnek tűnő nagymama minden vasárnap azt sütötte a neveletlen unokájának. Alig győztem a nagy dézsmálási rohamaim közepette kitérni a partvisnyelének vad rohamai elől, amit az én elűzésemre indított, bezzeg a kisunokának egy taslit le nem kevert volna, pedig tette az a rossz fát becsülettel komisz kis életének tüzére. De végül mindig volt valahogy, én is kiharcoltam egy-két falatkát, az unoka meg mit sem törödött azzal, hogy a pite "összemadarazódott", vígan zabta a süteményt, még a kukából is kiette alkalomadtán a nagyi gondozó keze által levágott koszos darabokat. A hónapok múlásával a fészek-pite távolságot egyre inkább zuhanórepülésszerű mozgással közelítettem meg, ami fenekem egyre gyarapodó méretének volt köszönhető. A nénit is egyre gyorsabbnak éreztem, a partvis nyelét meg egyre közelebbinek, míg nem egyszer, egy gyönyörű, nyári napon csak sikerült eltalálnia, minek következtében majd tíz métert repültem a kert végéig. Hamar megértettem, itt nincs tovább keresnivalóm, dagadt madár nem jó madár, pedig haj, milyen fess szárnyaslegényke voltam még akkoriban.

        Nap napot követett, és én végül úgy döntöttem, bosszút állok a "seprűsnyanyán", neki is indultam minden koncepció nélkül, hogy majd a fejére koppintsak egyet. Odaérvén újra a rettegett házhoz, láttam, hogy az otthonkában totyogó nőszemély lekvárokat főz be éppen. Nem is kellett nekem több, agyamat rózsaszín fátyolfelhők borították el, és semmivel sem törődve szárnyam hegyéig másztam a lekvárosbödönbe. Csak ettem-ettem a lekvárt végtelenségig, majd a szétrepedni készülő gyomrom végül figyelmeztetett, hogy legalábbis időlegesen abba kéne ezt hagyni. Vissza is jártam még pár napig, tápcsatornám cukrozott gyümölcsökkel volt tele, egészen addig a bizonyos második csapásig, akkor már testsúlyomnál fogva csak hat métert repültem, vagy inkább gurultam a földön, bár lehet, hogy a vénasszony izomereje csökkent valamelyest azidőtájt, azonban erre vajmi kevés esélyt látok.

        De a lejtőn csak ekkor indultam el, történt ugyanis, hogy a közelben a lilatehenes csokigyár raktárat épített, és a tetején egy olyan hatalmas lyukat, hagyott, amin egy 3kg-os kenyércipó is átfért, vagyis nekem is megvolt az esélyem a bejutásra. Elért a vég, kis sem jöttem a raktárból, csak ettem és ettem, habzsoltam, faltam, nyaltam és haraptam azt a sok csokit, a napok teljesen összefolytak, akár a hasamon a zsírpárnák. Itt mondtam el először híressé vált felsorolásomat, amit a raktár hahotázó őre szóról-szóra megjegyzett és a sajtó elé tárta:

"Milyen csokoládét szeretek? A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét, és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon."

        Mára nem látom a lábamat sem, szárnyammal nem érem el a hasam közepét, sajnos járni is nehezemre esik, ezért mostanában inkább gurulóra fogom. De jönnek még szebb napok, holnaptól fogyókúrázni kezdek, de nem ám a „zöldséget eszem, édességet, milk shake-et, süteményt soha” típusú mainstream súlycsökkentést választom, helyette úgy csinálom, ahogy az egy igazi GombócArtúrhoz illik, falánkan, de hatékonyan (legalábbis reménykedem ennek a sikerében, mert az éhezést ki nem állhatom). Már ki is fundáltam első napi nyalánkságomat...

Gyümölcskosár és gyümölcsös süti:

Viszonylag egyszerűen elkészíthető gyümölcsös sütik, amikben hangsúlyt kap az édes és sós közötti kontraszt is.

A kosárhoz való tészta:

30 dkg finomliszt

20 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 tojás sárgája

+ muffin sütőforma

A gyümölcstöltelékhez: Egyéni ízlés szerint, ki mit szeret, azt ad hozzá. A gyümölcstöltelékhez minden esetben adjunk 3-4 csipet sót is, ez fogja ugyanis a kontrasztot képezni az édes tésztával. Mi a következőket használtuk:

1. típus: aszalt szilva, aszalt sárgabarack, alma, méz (az aszalt gyümölcsöket először 10 percre fekete teába kell áztatni, úgy sokkal jobban kijön az íze)
2. típus: nektarin, szőlő, alma, rozmaring

        Lehetőleg konyhai robotgéppel dolgozzuk össze a tésztát, úgy kevésbé ragad az ujjunkra és homogénebb is lesz.  Először a porcukrot, a margarint és a 2 tojás sárgáját dolgozzuk össze, majd ha ez kellően összeállt, hozzáadjuk a lisztet is. Miután teljesen összekeveredett, egy tálba helyezzük a tésztát, lefedjük levegőző celofánnal és a hűtőbe tesszük 30-35 percre pihenni. Eközben előmelegítjük a sütőt 200 C°-ra. Ezután a tésztát belisztezett deszkán kinyújtjuk kb. 7-8 mm vastagságig,  és kicsi kör alakú darabokat vágunk ki belőle.  A kivágott darabokat a kivajazott muffinsütő formájára alakítgatjuk ujjal, majd úgy helyezzük a formába, hogy kicsit túlérjen minden részén.

        Ha ez kész, a gyümölcsöket kis darabokra vágjuk, és egy serpenyőben kb. 20 percig sütjük őket. Érdemes úgy időzíteni, hogy a tésztát először kb. 10 percre tegyük a sütőbe üresen, gyümölcstöltelék nélkül, majd kivesszük, az összemelegített gyümölcsöt beletesszük és még kb. 10-15 percig sütjük együtt a kettőt.

        A kész kosarakat melegen érdemes tálalni.

Variáció: gyümölcsös süti

        Az előbbi tésztareceptet csináljuk meg, de adunk hozzá még a keverés során 2 dl tejet és a két tojássárgája helyett 3 egész tojást teszünk bele. Egy sokkal ragadósabb tésztát fogunk kapni, amit 30 perc hűtőben pihentetés után kis tepsiben sütőpapírra önthetünk.

        A tepsit 200 C°-ra előmelegített sütőbe tesszük 10 percre, eközben megcsináljuk a gyümölcsök összesütését. Mi ehhez a tésztához használtuk a nektarinos gyümölcskeveréket, az abból kioldódó nyúlós baracklé remek édes ízt adott a sütinek. A 10 percet sült sütit kivesszük, ráhelyezzük a gyümölcsöket, majd kicsit belenyomjuk az egészet a tésztába. Ezután a süteményt visszahelyezzük a sütőbe még kb. 25 percre.  A kész sütit 10 perc kihűlés után tálaljuk.

Jó étvágyat hozzá!

Címkék: gyümölcs süti gombóc artúr

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.