Variációk kolbászra és hurkára

plumes de la cuisine , 2012.10.18. 16:53

 gregory jac.jpg

(Gregory Jacobsen: Decimated Face Pile with Macaroni & Cheese)

        Mindenki számára más-más jelentéssel bír a kolbász maga. Szeretjük, nem szeretjük, azt tényként el kell ismerni, hogy meghatározó szerepet tölt be  országunk gasztronómiájának mindennapjai során. Ha nem is fogyasztjuk, jelen van körülöttünk a hentespultoknál, a lacikonyhák fekete tábláján, és valljuk be őszintén, majd minden háztartásban leledzik egy szál legalább a hűtőben, vagy a spájzban egy partvisnyélre lógatva (lehetőleg minél magasabban, nehogy a virgonc kislurkók leharapdálják az alját). Se szeri, se száma a fajtáknak, az ízkombinációknak, ha például valaki veszi a fáradságot és vidékre látogat, nem lesz két ember, aki ugyanolyan receptet ajánlana, s egy sem lesz, aki ne azt mondaná a sajátjára: "Ez kérem a legjobb, legízesebb, legnyelvcsettintősebb kolbász széles e vidéken".

        Azonban van egy súlyos, nehezen leküzdhető, régről eredeztethető, de ma is széles körben elfogadott nézet, hogy a kolbász és a hurka (vagy ahogy szép nyelvünk említi, a disznótoros) kenyér nélkül félkarú óriás, vagy ki hogy akarja, úgy mondja. A kenyér bilincsébe verve nehezen, s igen ritkán láthatjuk új köntösökbe bújtatva (ellenpélda: a Laci!Konyha! véreskolbásza almamustárral), pedig több van benne, mint a sercli mellett kibontakozni vágyás. Nem tagadhatjuk, a kolbász igazi magyar nemzeti szimbólum, bárhol Budapesten találomra megállítanánk 2012-05-25-165.jpgegy hatalmas hátizsákkal baktató turistát, hogy mondjon öt úgynevezett hungarikumot, biztos megemlítené ezt is (a kihagyhatatlan (ólmos) paprikához, a goulash-hoz és palinkahoz hasonlóan, vicces, hogy miről ismerszik meg egy nemzet). Érdekes, hogy majd minden utcasarkon található egy kifőzde vagy hentes, ahol kaphatunk egy szállal, de kizárólag a jó öreg fehérkenyérrel összebilincselve, arról nem is beszélve, hogy a minőség milyen, a kolbászok nagy része túlpaprikázott, ezzel próbálva feledtetni a beleltöltött hús silány, mócsingos minőségét, a hurkák meg inkább mondhatók bélbe töltött rizsnek, amik májat, tüdőt, húst csak nyomokban láttak. Pedig szegény kis nemzeti jelképeink jobb sorsot érdemelnek, ahány alkalommal véráldozatukat hozták éhségünk csillapításának oltárán, igazán megérdemelnek egy kis figyelmet.

        Gondoltunk hát egyet, és megszabadítottuk a kenyérláncától mai menünk főszereplőit, és három különböző ötlettel igyekeztünk körítést adni az önmagában nehéz, tömény testük mellé.

 

 

         Az alapanyag:

         Ha hurkát veszünk, igyekezzünk zsemlével töltöttet szerezni (nekünk sajnos most ez nem sikerült, de volt már hozzá szerencsénk), sokkal érdekesebb, mint a rizsezett fajta, a kolbászból meg lehetőleg ne túlpaprikázottat szerezzünk be, legyen benne minél több hús, és a paprika helyett inkább kicsit szalonnaízű legyen. Sajnos az ideális alapanyag felkutatására nincs biztos recept, sok-sok rosszat kell végigkóstolni, mire jót találunk. Fontos, hogy ha egyszer megtaláltuk szívünk választottját, azt el ne engedjük, jegyezzük meg a helyet, ahol vettük, hiszen majdnem olyan nehéz jó sütnivaló kolbászt/hurkát kapni, mint gyerekként cipőben húszig számolni.  A legjobb, ha frissen készítetteket szerzünk az épp szezonját élő disznóvágásokról, akkor már az előkészítés során megkóstolhatjuk, mit sóznak ránk és ellenőrizhetjük, mit és milyen arányban töltenek bele.

         A variációk:

1.: A kolbászt 220 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütjük úgy, hogy előtte spékelőtűvel lyukakat szúrunk bele, nehogy szétrobbanjon. A sütés közben kifolyó kolbászzsírt nem dobjuk el, kb. 15 perc sütés után a nagy részét leöntjük, ebben fogjuk megsütni a padlizsánkarikákat. A padlizsánt addig sütjük a kolbász zsírjában, míg puha, pirult nem lesz.

A tányér utolsó résztvevője a medvehagymás pesto. A medvehagymát lemossuk és a vizet leitatjuk, majd műanyag pohárba tesszük. Mellérakunk 4 gerezd apróra vágott fokhagymát, reszelt grana padanot, kevés fenyőmagot és darabos sót, majd az egészet konyhai botmixerrel összeturmixoljuk.

2012-05-25-163.jpg

 

2.: A második tányért egy fél kolbász és egy fél májas hurka felhasználásával készítjük. A hurkát és a kolbászt szintén az előbb leírt módon sütőben sütjük. Köretnek serpenyőben sült cukkini csíkokat adunk, illetve olaj nélkül sütött újkrumplit. Az újkrumplit négy cikkre vágjuk és úgy sütjük barnásra pirulásig, majd darabos sóval szórjuk meg.

2012-05-25-170.jpg

 3.: A harmadik tányérhoz kell a sütőben sült kolbász néhány karikája. A hurkát úgy sütjük meg, hogy beléből kivesszük és a töltőmasszát sütjűk át serpenyőben. Ez először elég folyékony állagú lesz, de a végén magasabb fokozaton megpiríthatjuk a külsejét, így szilárdítva meg a hurkatölteléket, a kisülő zsírt eltávolíthatjuk. Köretnek kapribogyó, mustár és friss zöldségsaláta (zeller mindenképpen legyen benne) szolgál.

2012-05-25-173.jpg

Jó étvágyat hozzá!!

 

Címkék: kolbász hurka disznótoros

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://holtgasztro.blog.hu/api/trackback/id/tr34856519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://holtgasztro.blog.hu/api/trackback/id/tr784856519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

©2012 Gasztroszexuális - Holtgasztro.blog.hu

süti beállítások módosítása