(Salvador Dali: Az elfolyó idő)           Ma este pipámra gyújtok, hagyom, hogy sűrű, masszív füstje megcsípje számat és a homályból feltűnő, utat mutató jóságos varázsütéshez hasonlatos hatása ráborítsa köpönyegét gondolataimra. Mélyen beszívom, akár…

         Nyílik a szemem, lassan realizálom a helyzetet. Hétfő, reggel, ráadásul borzasztó korán. De itt még nincs vége, hiszen szeptemberre virradt. Újra nyakamba veszem a diákélet rabigáját, vár az felsőoktatás! Vajon ettől leszek én valaha is "felsőbb"? Csipáktól…