Bisztrókonyha rovat - Créme Brulée

      Nyílik a szemem, lassan realizálom a helyzetet. Hétfő, reggel, ráadásul borzasztó korán. De itt még nincs vége, hiszen szeptemberre virradt. Újra nyakamba veszem a diákélet rabigáját, vár az felsőoktatás! Vajon ettől leszek én valaha is "felsőbb"? Csipáktól összeragadt szemem nyitvatartása iszonyú nehéznek tűnik. Kell egy kávé!

        A zuhany alatt már fittebbnek érzem magam, a tusfürdő illata megcsapja orrom, a reklámokból tudom, hogy kiléptemkor 10 szupermodell fog várni rám egy szál bugyiban, de amint kiteszem lábam a kabinból, visszacsöppenek a valóságba, ledér hölgyek sehol... Pedig már kitaláltam, hogyan magyarázom meg az igazolatlan óráimat.

        A kávé illata már önmagában felüdít, íze kellemesen selymes, végigsimítja torkom belsejét, s puha meleg vackot készít elő pangó gyomrom mélyén. Haj, de jó dolga lesz a reggelimnek... Kilépek a házból, a madarak őrületes koncertjét ormótlanul zavarja meg az utánam becsapódó ajtó zaja, halványan még érezni a friss fű zamatát a levegőben, nincs kétség, a hétvégén mindenki a kertjével foglalatoskodott.

        Útközben az elvileg szagtalan szén-monoxid, semmibe véve kellemes reggeli érzéseimet, fél órán át próbálja lenullázni szaglósejtjeim munkavégző képességét.A szmog bűzét csak néhány szorosan mellettem elsuhanó, utoljára a bába gyöngéd kezei által fürösztött embertársam szaganyaga tudja felülszárnyalni. Kissé lelomboz a befeleút, de még mindig mosolygom. Suli előtt még engedek a vágynak, ami egy finom pékség körül terjengő süteményillat megéreztekor kialakul bennem. A croissant azonban hitvány, jellegtelen ízű. Ez a pék nem kelt korán, lustán húzta a lóbőrt pihe-puha ágyában, aztán reggel pofátlanul kiszolgált a tegnapi maradékkal.

        Átvertnek érzem magam, az egyetem sem kecsegtet sok boldogság reményével. Valami kéne a napomhoz, valami hiányzik boldogságom kiteljesedéséhez, egy tál jó falat, valami új, valami, ami igazán magával ragadó, ami berozsdált agyam kerekeit olajjal fecskendezi, amire csak egyszerűen annyit tudok majd mondani: EZ IGEN!

        Hazaérve fogadós társam, és egyben barátom mutatni kíván valamit, lelkem fáradt foszlányai pórázon vonszolják tovább testemet lépésről lépésre. Valamit főzött. Azt mondja: Szem becsuk, száj kinyit! Legyen hát. Pillanatnyi eszméletvesztés következik, szemem újra nyílik, a "terminátor újraindul". Most érzem csupán, hogy bár egész nap nyitva volt lepénylesőm, szagoltam, hallgattam a hangokat, éreztem az ízeket, érzékszerveim működése most nyert csak értelmet. Hebegve - habogva keresem a szavakat, végül csak ennyit csuklok ki magamból: FANTASZTIKUS!

Holtgasztro Bisztrókonyha rovat 1. Rész- Crême Brulée:

9 dl tejszín

10 tojás sárgája

17 dkg  kristálycukor

6 dkg barnacukor

1 vaníliarúd

Amit még érdemes beszerezni hozzá: egy kis konyhai gázperzselő

Meglehetősen egyszerűen elkészíthető desszert, mely végeredményben rendkívül krémes állagú étel. Nem zavaróan édes, érezhető vaníliás aromával, fogyasztása mértékének csupán gyomrunk térfogati kapacitása szabhat határt, ezt garantáljuk! Mindazonáltal a hozzávalók beszerzése során kialakuló számla alapján az ünnepi ételek kategóriájába kell soroljuk.

 Az alapanyagok minősége nyilván amúgy is kiemelkedő fontosságú, de itt francia bisztrókonyháról lévén szó, valamint kevés és egyszerűen beszerezhető hozzávaló szükséges erre még hangsúlyosabban kell ügyelnünk. Képzeljük tehát magunkra a szakácssipkát, és gyerünk a piacra! Tojást jobbára termelőnél vagy jó zöldségesnél, tejszínt tejboltban vegyünk, ha tehetjük. A többi hozzávaló már jöhet a "Tacskóból".

Elkészítés:

 1. A tejszínt elegendően nagy lábosba öntjük. A vaníliarudat félbevágjuk, kikaparjuk egy késsel minkét fél belsejét és a tejszínbe dobjuk, az üres vaníliahüvelyekkel együtt, valamint hozzáadjuk a kristálycukor felét, majd felforraljuk( néha megkevergetjük). A sütőt eközben előmelegítjük 150 fokra.

2. A 10 tojás sárgáját a maradék kristálycukorral jó habosra felverjük.

(ajánlom a gépi habverőt, kézivel nagyon sok idő)

3. Miután a tejszín felforrt, levesszük a lángról, hagyjuk kihűlni, majd nagyon kis adagokban, szép lassan hozzáadjuk a felvert tojássárgáját, közben bőszen kevergetjük, legyen szép homogén!

4. A kialakult krémet, ha van, sok kicsi kerámiatálba öntjük, ha nincs, akkor egy vagy két nagyobb méretűbe, de a lényeg, hogy alacsony szélű legyen.

A kerámiatálakat egy tesibe helyezzük és felöntjük annyi vízzel, hogy a tálak feléig érjen. Így rakjuk a sütőbe, majd 45 percig bent hagyjuk. Ezalatt kissé megszilárdul a krém, zselésebb állagú lesz.

5. Ha kész a sütés, hagyjuk szobahőmérsékleten kihűlni, majd egy éjszakára hűtőbe tesszük. Mikor kivesszük hidegen, a barna cukrot finoman a tetejére hintjük, és a perzselővel aranybarnára karamellizáljuk a tetejét. Óvatosan bánjunk a tűzzel, nehogy megégessük a cukrot.

Érdekes kontrasztot képez benne a tetején helyet foglaló kemény, s forró karamellréteg és az alatta lévő még magából hideget árasztó krém.

 Egyszerűségből adódó tökéletesség, émelyítő ízélmény, lágyság és merevség békés együttélése, de nagy szavak helyett inkább jöjjön a kóstolás...

(A bejegyzésben látható festmények:

     Vincent Van Gogh: Éjjeli kávézó, Édouard Manet: Reggeli a szabadban)