Lángos Holtgasztro módra

        Egy hely van csak, mi enyhülést ad a déli napsütés gondosan kitervelt szőnyegbombázása közepette, egy hely, ami számtalan ember emlékét őrzi folyékony szívében, az egyetlen tengerünk, minek vize sót sosem látott, megannyi dal ihlető múzsája, a folyton változó örök barát, a Balaton, melybe éppen nyakam közepéig merülök. Vízcseppek csúsznak lassan le naptól pirult arcomon, s hullnak vissza állam csúcsáról oda, ahonnan jöttek. Bár nincs senki a közelemben, az életerős gyermekkacajok és önfeledt örömkurjantások kilométerekről is eljutnak fülembe, azonban bármit megadnék e pillanatban, hogy azokat kizárhassam. Hagyom, hogy a nap melengesse fejem búbját, s bár aludni nem hagynak a hullámcsapások, egy rövidke pillanatra ki tudom zárni a zsivajt, s ilyenkor eszembe ötlik, mi is valójában nekünk ez a tó.

        "Nem csak emlékek hadának, sztoriknak, szerelmeknek, hajnali józanodó séták végtelen sorainak helyszíne és kihagyhatatlan szereplője, hanem mintapéldája a félig kihasznált lehetőségeknek, a hanyag megvalósításoknak, annak ellenére, hogy testében csak úgy duzzad az erő, ami arra vár, hogy valaki hasznosítsa. Pedig ötletekben nincs hiány, de a végeredmény már nem minőségi. Van strandröpi pálya, de a homokja nincs felásva, méteres fagyökerek bújnak meg benne, a háló pedig nincs megfeszítve. Van lépcső, mely a vízbe vezet, de fokok hiányoznak belőle. A parton össze nem szedett, letört faágak hivatottak azt az érzést mélyíteni, hogy a gondatlan kezek hagyják a szakadék szélére sodródni ezt a jobb sorsra érdemes üdülőhelyet. Vásárok tömkelege szórakoztatja az oda tévedőket, de a termékek fele bolti ócska, amit bárhol megkaphatunk, s ami sajnálatos módon kiszorítja a kézműves darabokat a kínálatból. Mind-mind furcsa, ámde egyáltalán nem meglepő megvalósítások, hiszen aki egy keveset is él szeretett hazánk határain belül, akarva-akaratlanul szembesül hasonló problémákkal a mindennapjai során.

        Vegyünk példának egy tipikus Balaton-parti büfét. Milyen jó is betérni, de hamar ráébredünk, hogy az italok nincsenek eléggé lehűtve, a ketchup/mustár kiábrándítóan rossz és az ételeken az igénytelen elkészítés pecsétnyoma látszik. Nem más ez, mint a hazai vendéglátás és általános közvélekedés mélyen gyökerező rákfenéje, miszerint a cél a maximális profit elérése minden eszközzel, parkolópályára lökve ezzel legtöbbször a vendégek szórakoztatását, s jóérzését. Az elégedett fejbólintás elérése kevés plusz költségráfordítással mit sem ér, a lényeg a pénztárcák tartalmának legmagasabb szintű megcsapolása. Mosolygásra késztető tény az is, hogy ha a megkopasztás oldaláról szemléljük, akkor kreatív energia bőséggel akad, de vajon miért nem lehet ebből legalább egy keveset átmenteni például a főzés részére. A vendégnek bizonyosan nem felemelő érzés, ha azt érzi, toll sem maradt testén a büfé elhagyása után, a gatyáról meg ne is beszéljünk.

        Azonban a sok "aj, de kár" mellett ne feledjük, mi is végül a Balaton, a legfontosabb, amit véssünk fejünkbe minden bú és bánat közepette: egy LEHETŐSÉG, ami mások hanyag munkája ellenére is a szívük csücske maradhat azon keveseknek, akik a felvirágoztatására törekednek. Nem mahagónifa asztalok kellenek a büfékbe, meg márványpadlós borítás, hanem ízek, és a jóleső törődés érzése, hogy el akarják húzni ízlelőbimbóink nótáját, s törekvésükkel végül mosolyt csaljanak arcunkra, elnyerjék hálánkat. Legyen hát valaki, aki él ezzel a LEHETŐSÉGgel, a Balatonnal, s nem hagyja, hogy trehányság és slendriánság miatt ússzon el az idő tengerében."

      Hirtelen visszatérnek fülembe a gyerekhangok, a vízcsobbanás, a hullámmorajlás, s ismét itt vagyok a világunkban. Elhagyom a hűsítő menedéket és önkéntes száműzetésbe vonulok egy még nagyobb hőséggel kecsegtető helyszínre, a konyhába. Tegnap lángost ettem, és meg kell vallanom, ma sem húzódnék el tőle, főleg, ha most az egyszer kicsit más lenne. Ezt most magam csinálom, szemem előtt tartva, hogy van LEHETŐSÉG ebből is többet kihozni...

Lángosbuci:

Hozzávalók:

                                   50 dkg finomliszt

                                   2,5 dkg friss élesztő

                                   2 dl víz

                                   2,5 dl tej

                                   Só, cukor

                                   1-1,2 l napraforgó olaj

                                   3 teáskanál erős chilikrém

            a lisztbe kell még: 5 evőkanál zabpehely, 2 kanál napraforgómag, citromfű és citromhéj

Egy pohárba belemorzsoljuk az élesztőt, teszünk bele egy teáskanálnyi cukrot, majd felöntjük 1 dl meleg tejjel és az egészet összekeverjük. Ezt lefedve egy kb. 10-15 percig állva hagyjuk, míg felfut a pohár tetejéig.

Egy kelesztésre alkalmas, magasabb tálba rakjuk a lisztet és adunk hozzá 3 teáskanálnyi sót. A zabpelyhet, a napraforgómagot, a kb. 20 levélnyi citromfüvet és egy citrom lereszelt héját egybedaráljuk, mi ezt konyhai robotgéppel csináltuk. Ezt a keveréket is a liszthez öntjük. A liszt közepébe kis lyukat csinálunk, és ebbe tesszük bele a felfuttatott élesztőt, még 1,5 dl tejet, 1 evőkanál étolajat, s lassan, ujjunkkal elkezdjük keverni. Nagyjából 10 percen át gyúrjuk, közben a 2dl vizet apránként hozzáadjuk, egészen addig, míg csomómentes, homogén tésztát nem kapunk. A kész tésztát 25 percet hagyjuk ezután kelni. Mi ezután 7 db kis bucit formáztunk a tésztából és azt egy olajozott tálcára tettük még 10 percet kelni.

Ezután egy serpenyőbe 1 liter olajat öntünk, jól felhevítjük, majd a kis bucikat olajos kézzel 1 cm vastagságig nyújtjuk, s a forró olajba helyezzük. Addig sütjük, míg mindkét oldala aranybarna-pirosas lesz, majd a kész bucit konyhai törlővel kibélelt tálra tesszük. A tálalás előtt kevés durva sót darálunk a tetejére.

Öntetek:

            1.: Tejfölbe reszelünk friss tormát, majd 3 gerezd apróra vágott fokhagymát teszünk bele és ezt kenjük a lángosra.

            2.: Ez egy érdekesebb próbálkozás, sűrű, alig cukros szilvalekvárt kevés vízzel felöntve langyosra melegítünk, ezt öntjük a lángos tetejére, majd az egészre gouda-sajtot reszelünk, és kicsit megborsozzuk. A szilvalekvárt lágyítani fogja a sajt, kesernyés utóízét elveszi, a csipetnyi darált bors pedig pikánssá teszi.