Elődesszert

A költészet világnapjának tiszteletére jöjjön most egy saját szerzemény:

Elődesszert

Rétesbe, s fagylaltba fojtott bú, 
Hiszed, hogy ettől lesz a lét fényes,
De az nem méz, csak keser, meg ű
Romlottan, avasan fanyarédes.

Fanyarédes, mint egy félrecsúszott pacsi,
Vagy egy hazafelé kiszakadt liszteszacsi,
Mint a tűztől fűtve megkezdett,
Bortól lemerevedett szex.
Fanyarédes, akár a segítség,
Mi elvárással párosul,
Aminek jelene, s jövője is csak
Rossz emlékké korcsosul.
Fanyarédes, mint az első nyelves
helyett kiosztott csípő tenyeres,
Mint a szép a szemed kislánykára, 
Válaszul a húzz anyádba.
Fanyarédes, mint egy könnyezés,
Amit mindig követ könnyebbség,
Olyan, mint a szétfoszló remény,
Mi nincs, de mégis bennünk él. 

Fanyarédes, mint a koratéli vérnarancs,
A kierőszakolt igenuram,
Az ismétlődő halálprogram,
A kurta dicséret, meg a megadás,
Az előre tudott csalódás,
Az utolsó szó, az őszinte árulás.

Jól gondold hát meg előre,
Kezedben van-e már a medve bőre,
Szomorra ne égy vagy tégy rosszat,
Cselekedettel űzd a tomboló gonoszat.

(Kép: Adolf Hirémy-Hirschl: Die Seelen des Acheron)

Ha tetszett, kövesd a Facebook-oldalunkat.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.