Újabb BrewDog-féle punk agymenés- IPA is Dead
A BrewDog neve lassan teljesen egybeforr a radikális sörpunksággal. A főzde nemcsak jó söreivel tett szert világhírnévre, hanem erőteljes és állandóan frissülő anti-láger kampányának köszönhetően marketingszempontból is kimagasló teljesítményt értek el. Sörben jártas embernek a lázadás szóra azonnal beugrik a nevük. Ha kevésbé ismeritek még a skót illetőségű főzdét, itt van egy pár ötlet, miként legyetek igazi "brúdágok", vagy "bírananarchisták":
1.: Nevezz el egy sörfőzdét a kutyádról!
2.: Legyen a jelmondatod: "craft beer revolution"
3.: Fejezz le egy Stella Artois-s üveget!
4.: Legyen a húzósöröd nevében benne a punk szó, minimum egyszer, de a cimkén legalább háromszor.
5.: Készíts 18% ABV feletti sört!
6.: Ha erre válaszul egészségvédő szervezetek masszívan kampányolni kezdenek az egészségtelenül magas alkoholtartalmú sörök és ezzel a kézműves serfőzés ellen, dobj piacra arculcsapásként egy 1,1%-os sört, ami így olyan alacsony alkoholfokú, hogy Nagy-Britanniában nem is minősül sörnek.
7: Az Olimpia idejére dobjál össze egy olyan IPA-t, amibe belefőzöl mindenféle olyat, amit sportolóknak tilos fogyasztaniuk (vagy legalábbis reklámozd úgy, mintha tényleg belefőzted volna).
8: Told a határokat a maximumig: készítsd el a világ legerősebb sörét a fagyasztásos Eisbock-technológiával (az eisbock-ban való komolyabb elmerüléshez kezdésnek ajánlom, mert nagyon ott van a szeren: Aventinus Eisbock), majd miután a német kollégáknak sikerült egy, a tiedénél még erősebb sört csinálni, mutass be nekik egy nagyot egy újabb, ismételten rekordnak számító alkoholfokú sörrel. De persze ne legyen ez elég, nevezd el a sört egy Johnny Horton muzsika után Sink the Bismarcknak, jelezve, hogy a hős brit nemzet végül felülkerekedik a németen.(Nagy-nagy zárójelben jegyzem meg, mert ez nem ennek a felsorolásnak a témája, de a rekord azóta már többszörösen megdőlt, többek közt párszor a már előbb említett versenytárs, Schorsbrauerei által is, de legjobb ismereteim szerint jelenleg a legerősebb sör a világon a skót Brewmeister Armageddonja)
9: Mindemellett persze az sem árt, ha a báziskollekciód jó sörökből áll (Punk IPA, Hardcore IPA, 5 A.M. Saint, Libertine Black Ale...), akkor lehet kísérletezni is mindenféle irányba, még akár prototípusokkal is vakíthatod az embereket.
10: Ha még belefér, szerezz magadnak egy tankot is:)
Mindemellett persze több száz példával lehetne alátámasztani azt, hogy miért is egy olyan jól működő brand a BrewDog és miért ért el ilyen hamar ekkora sikert: egyszerűen remekül méri fel, mire vágyik egy mai, különcködő-hipszterkedő, konvenciók ellen lázadni akaró nemzedék. Punk sörre, semmi másra.
A BrewDog évente piacra dob egy kollekciót, IPA is Dead névvel, melynek lényege, hogy négy különböző single hop IPA-t készítenek azonos IBU-val (keserűség "mértékegysége", jelen esetben 75), ugyanazzal az enyhén karamellás, inkább szárazabb, komlóknak teret engedő cefrealappal és így ugyanolyan alkoholszázalékkal (6,7% ABV). Az idei eredményt volt szerencsém kóstolni.
Waimea: Talán a kvartett legfigyelemreméltóbb darabja ez a nemrég nemesített, új-zélandi Waimea komlóból készült IPA. Már az első pillanatban megcsap a citrusos, korianderzöldes, fenyőgyantás-fenyőmagos aromája, ami mellé jóleső meglepetésként megjelenik tengeri alga illata is (aki kóstolt már miszólevest, tudja miről van szó). Az erőteljes aroma mellé kellemesen édeskés, középtestes karamelles sört kapunk, amiben rendesen érződik a fűszeresség és az előbb említett tengeri alga íz is. Ha már mind a négyet nem is, ezt mindenképpen érdemes megkóstolni.
Goldings: Az East Kent Goldings nevű, tradícionális brit komlóból készült főzet. Kicsit aromaszegény az előzőhöz képest, de ez azért a komlófajta ismeretében azért nem olyan meglepő, enyhén zöldfüves, fűszeres, spenótszerű. Első kortyra érződik a relatíve agresszívebb keserűsége. Kezdetben jellegzetes citromhéjszerű savanyúságot ad, ami hamar átcsap egy borsóhéjszerű-spenótos enyhébb savanykásságba. Ha már brit komló-imádat inkább ajánlom a Legenda Kelet-Indiai Társaság IPA-ját.
El Dorado: Az észak-amerikai El Dorado komlóból készített IPA-nak nagyon enyhe, vágott fűre emlékeztető, gyengén citrusos, megjelenik benne egy kicsit a kesudió illata is. Íze egyértelműen az eddigi leggyümölcsösebb, érződik benne kevés sárgadinnye, mangó és egy enyhe mézes karakter, azonban igazán nagy meglepetést nem nyújt, vannak sokkal kiegyensúlyozottabb társai is.
Dana: Valószínűleg a négy közül az egyik legmegosztóbb ez a szlovén komlóból készült darab. Kíváncsiságból utánanéztem a Ratebeer-en, mivel minálunk sem egyezett a kialakult a vélemény a sörről, és bizony nagyon alacsony pontszámmal szerepel (32/100). Ennek ellenére én nagyon érdekesnek és újszerűnek találtam, nem is a kicsit szappanszerű, rothadt füves aromáját, hanem az ízét, ami engem leginkább a jobbfajta kéksajtokére és a ringlóéra emlékeztetett.
Aki BrewDog-gal akar ismerkedni, inkább kezdje egy Punk IPA-val, vagy Libertine Black Ale-el, de ha valaki igazán kíváncsi, a Waimea-t és Dana-t ne hagyja ki. Ja igen és ha valaki kóstolta, írja meg a véleményét, kíváncsi lennék rá.
A fent említett összes BrewDog sör beszerezhető a Csakajósörben.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Facebook-oldalunkat!
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lilakutyak · http://lilakutyak.blog.hu 2013.06.24. 16:23:11
Gondolom leginkább a Danára lennél kíváncsi. Én Goldings, Waimea, El Dorado és Dana sorrendben ittam. A Goldings és a Waimea kapcsán nem tudnék nagyon mást mondani. Mire az El Doradohoz jutottam, a keserűséget úgy megszoktam, hogy ezt egy enyhén geil, nagyon gyümölcsös csajsörnek tituláltam volna, de a csajom mondta, hogy keserű. A Dananál már tele volt a fejem mindennel, így részletekbe nem mennék, de mindenképp meglepő ízű sör volt, amit szívesen innék újra. Sőt, vélhetően a Goldings és az El Dorado helyett ezt választanám, de igazából a Waimea tetszett legjobban.
