plumes de la cuisine
, 2013.08.01. 17:21
Home made sajt
Az alapreceptünk tényleg igazán egyszerű, utána pedig ki hogyan, kénye-kedve szerint ízesítheti. Az alább leírt variációkat mi már leteszteltük és egytől-egyig nagyon beváltak. Természetesen a végkifejlet nagyban függ a választott alapanyagok minőségétől, annál is inkább, mert a boltban kapható teljes tejek(3,5%), túrók kétszer annyiba kerülnek, mint a közeli termelői tejboltnál kaphatók. Akinek tahát van a közelében tejbolt, ne legyen rest betérni, hiszen finomabb és olcsóbb is.
Kb. 650g sajthoz:
-1 liter teljes tej(3,5%-os)
-500g tehéntúró vagy juhtúró
-1 ek. só, 1 ek. szódabikarbóna
-60 g vaj
-egyéb fűszer(ek), mindenki ahogyan szeretné
Plusz szükségünk lesz hozzá egy sűrűn szőtt konyhai rongy/kendő(pl. vászon).
A tejet a túróval együtt felrajkuk egy lábosba közepes lángra melegedni, közben folyamatosan kevergetjük, kicsit szétszedjük a túrót. Ahogyan melegszik szépen látni lehet majd, hogy a tej elkezd savósodni. Nagyjából 10 percig tart ez a rész, látni fogjátok, hogy szétválik két külön halmazra. Amint ez megvan jöhet a szűrés. Eleinte én is szerencsétlenkedtem vele, de a tuti módszer az lett, hogy egy edény fölött tartottam "kifeszítve" a rongyot és rámertem a savós túrót. Ha sikerült mindet átmerni, akkor a kendő négy sarkára csomót kötünk és annál fogva felakasztjuk valahova(ez szintén okozott egy kevés mérnöki fejtörést, de megoldható), a lényeg, hogy a tál maradjon alatta és hagyjuk a saját súlyától lecsöpögni. Attól függően lesz, hogy mennyit hagyjuk csöpögni lesz lágyabb vagy keményebb a sajtunk. A kendőben tehát kaptunk egy nagy adsag krémes állagú túrót, amit megint felrakunk melegedni egy lábosba a vajjal együtt. Kevergetjük és hozzáadjuk a sót, szódabikarbónát és a fűszereket amiket imádunk. A végén egy kivajazott vagy olívaolajjal vékonyan kikent üvegedénybe tesszük. Hagyjuk 2-3 órát szobahőn száradni, aztán mehet a hűtőbe.
Érlelni 1-2 napig érdemes amíg jobban összáll, aztán lehet nekiállni elpusztítani:)
Amilyen ízesítéseket mi kipróbáltunk:
-Friss rozmaringos, citromhéjas
-Friss bazsalikomos
-Borsos-póréhagymás
Ezek közül tutira a hagymás lett a legkirályabb, van egy enyhén édeskés karaktere ami igazán különlegessé teszi. Mindezeket a vajjal való összemelegítéskor adjuk hozzá, a hagymát érdemes kicsit lepirítani előtte.
Címkék: sajt home made
plumes de la cuisine
, 2013.07.18. 22:16
Egyik szerkesztőnk teljesen új, kizárólag sörökkel foglalkozó blogot indított útjára, a Mese habbal-t. Az oldalon bemutatásra fognak kerülni naprakészen a hazai kézműves sörök és egy csomó nemzetközi érdekesség, lesz szó házi sörfőzésről és jó helyekről, ahol igazi sörökkel lehet a nagy szomjat csillapítani. Lesznek közös sörgasztronómiai projektek is a jövőben, úgyhogy követni, figyelni, hozzászólni, stb.
Az oldal Facebook-on
Az oldal Instagram-on
Címkék: blog sör facebook instagram mese habbal
plumes de la cuisine
, 2013.06.25. 15:43
A Sörbúvár nemrégiben elkészített, ötletes Irish Red Mojito sörkoktélját nézegetve gondolkodtunk egy kicsit azon, mi is eshetne igazán jól a hőségben és ezt hogyan lehetne valami extravagáns módon sörrel összekombinálni. Így született az alábbi sörkoktélt, aminek alapját a Legenda méltán elhíresült pale ale-je, a Pokerface adta.
KORALL
(a név onnan ered, hogy a felrostozódott mangóra ráöntve a sört a rostokon kis buborékok csapodnak ki, ami miatt úgy néz ki az alja, mint egy korallzátony)
1 üveg Legenda Pokerface Pale Ale
5 levél citromfű
12-13 levél korianderzöld
1/4 mangó
ami biztosan kelleni fog:: kávé- és teaprés
A citromfüvet és a koriandert apróra vágjuk, lehetőleg ollóval közvetlenül bele a keverőpohárba, ne deszkán. Ezután belehelyezzük a felkockázott mangót is, behelyezés előtt mindegyik kis kockának a levét tenyérrel a pohárba nyomjuk, amennyire csak tudjuk, így sokkal intenzívebb mangóíz fog kerülni a sörbe. ezután beleöntünk 4 dl Pokerface-t, hagyjuk két percig állni, majd a darabos elemeket a préssel lenyomjuk az aljára.
Pohárba öntés során a hab teljesen eltűnik, nem kell megijedni az első pillanatban a keletkező habfelhőtől. A koktél kellemes mangó-citrus-korianderfelhőt áraszt, ízében leginkább a komlókeserűt jelentősen elnyomó, trópusi mangó és a domináns korianderzöld jelenik meg.
A tikkasztó nyárban remek, könnyed frissítő, de nemsokára jelentkezünk egy masszívabb, hidegebb időkhöz illő koktéllal is.
Javában tombol a kézművessör-őrület a Palotanegyedben, minden valamire való "beergeek" bent kortyolgatja a jobbnál jobb italokat. Ha még nem voltál, de holnap tervezel kimenni, itt egy rövid kalauz, a teljesség igénye nélkül, hogy miket érdemes mindenképpen kóstolni. "Ökör iszik magában", tartja a mondás és ez átvitt értelemben a Főzdefesztre is igaz, mert annyi a jó és új sör, hogy ha egymagadban állsz neki végigkóstolni, ökörként fogsz négykézláb hazakeveredni. Úgyhogy haverokat összeboronálni és ismerkedésre fel.
(A Legenda standja)
Grabanc Hopaocolypse: A Kálvin térről indulva elég hamar belebotlunk Armando idei főztjébe, amit egy rakat újvilági komló felhasználásával főzött le. Az IPA-k kedvelői imádni fogják, a "szaglóhámszaggatóan" gyantás, citrusos és zöldfűszeres komlóaromáját és a komlókeserű mellett remekül kibontakozó gyantásabb karakterét.
(Jokert Grabancon fogták)
Legenda Jokerface IPA: Már pár hete terjedt a hír Facebookon, hogy Joker feléledt és végre sikerült is ezt megkóstolnom. Le a kalappal a Legenda előtt, nem gondoltam volna, hogy a Pokerface-t túl fogják szárnyalni, de ennek az american pale ale-nek a sokkal erőteljesebb gyantássága, csipkedősebb aromája és mézszerűen simuló teste sokkal közelebb áll az én ízlésvilágomhoz.
Viskovy NZ Ale: A cseh illetőségű Pivovar Vyskov söre egy új-zélandi nemesítésű Cascade komlóval lett főzve és hozza az új-zélandi komlók összetéveszthetetlen trópusi gyümölcsös aromáját, ami mellé bekerül a tengeri moszatok illatkomponense is (eléggé hasonlít a BrewDog Waimea-jához). Mindenképpen kóstolni, igazi különlegesség.
(Marian a lemenő nap fényében)
Bors Maid Marian: A Bors lassan teljesen elfogyasztja a Robin Hood szereplőit, de szerencsére még megmaradt itt Marian Maid, aki a filmbeli karakterrel ellentétben egy remekül sikerült, enyhén fanyar mézes búza, aminek már a színétől feláll az ember hátán a szőr.
(Armando arca ezúttal nem került rá a cimkére)
Armando söre: Armando nemcsak az újabb Grabancot hozta el, hanem a Békésszentandrási Sörfőzde új söréhez is a nevét adta. Az ő tiszteletére készítették el ezt a bitter-re hajazó, de nagyon kellemesen és harmonikusan komlózott sört, amit a Darshan udvarban kóstolhatunk.
Aecht Schlenkerla Krausen: A Sörmanufaktúra standjánál csapolják a bambergi illetőségű főzde szezonális sörét, aminek lényege az, hogy a kész sörükbe beletesznek egy keveset a friss sör fanyarságot adó tetejéből, amiben még aktív élesztő van (a németek ezt a technikát kräusening-nek hívják). A főzdére jellemző füstöltmalátás íz itt is megjelenik, de sokkal lágyabban és könnyedebben, szóval ezt a sört is mindenképpen ajánlanám.
(A Mi újság, Wagner úr? csapján egy lefejezett baba díszeleg))
Hopfanatic White Hops: Magyarországon stílusteremtő sört hozott a Főzdefesztre a Hopfanatic, ugyanis a White Hops nem más, mint egy kellemes, alap bajor búza amerikai komlókkal megvadítva. A buza kellemes lágysága és egy kevés citromhéjas keserű után kibontakozik a ctrusos, búzát remekül kísérő komlóaroma, amitől egészen különleges lesz ez a sör. A Hopfanatic előtt kígyózó sor magáért beszél.
Rizmayer Maibock: Ezt a kellemes, típusához igazodva komlósabb, bajor tradíciók szerint tavasszal főzött sört is nagyon ajánlott kóstolni, a Sörbúvár már korábban szép és terjedelmes elemzést is készített róla.
Első körben ennyit, aki volt, írja meg a tapasztalatait és azt is, hogy mi ízlett a legjobban. Aztán mikor már teljesen elázunk a (sör)esőben, el lehet kezdeni néhány palackot lementeni ínségesebb időkre is.
Címkék: grabanc főzdefeszt Armando IPA hopfanatic Bors Schlenkerla krausen Vyskovy Marian maid Rizmayer Maibock Jokerface
Mostanság a csapon kívül mindenhonnan az Élesztő folyik sörös berkekben, ami nem csoda, hiszen elég tisztességes hazai kisüzemi kollekciót sikerült csapra verniük már az induláskor. Legújabb kezdeményezésük a Brew! Studio, melynek lényege elsősorban a házi sörfőzés megismertetése a hazai közönséggel. A terv szerint heti egy alkalommal tartandó rendezvények valószínűleg sok lehetőséget fognak kínálni az érdeklődőknek: egyrészt kis házi sörfőzők mutathatják be termékeiket a nagyközönségnek, amire eddig ilyen szervezett keretek között és ilyen rendszerességgel nemigen volt lehetőség, lesznek házi sörfőzőkurzusok, még sör-sommelier képzést is terveznek a jövőben. Az első alkalommal a Házisörfőzők Nemzetközi Versenyén már bemutatkozott, ötletes designú Gólem Sörfőzde hozta el két főzetét.
Az Einz, Zwo egy gyönyörű tiszta és világos bajor búza, eredeti nevén Einz, Zwo, Hasselhof, amiből az utolsó tagot szerintem nagy kár, hogy lecsípték, jól illett a végére a szebb napokat is megélt színész kőkemény német precízséggel hasító neve (a videóhoz csak annyit: ugyan már, nézzünk kicsit magunkba, mindenkivel megtörténhet az ilyen, csak evett egyet a kádban:)). A szép, kicsit vékonyka, hófehér habot fejlesztő sör aromája magán hordoz minden német búza jegyet: a kezdeti banánosság és édeskés illat mellett orrbavág a búzamaláta lágy, krémesen édes jellegzetes illata, majd megjelenik a komló enyhe citromfüvessége, csendes terelőbójaként. Az első kortynál már érződik, kiegyensúlyozott, harmonikus sört állítottak össze a fiúk, kőkeményen dominál a búzamaláta és háttérbe szorul a kenyérszerű árpamaláta íz, s a banános-fűszeres búzával nagyon jól harmonizál a komló elejétől érezhető citromhéjszerű, enyhén kesernyés íze. Én személy szerint inkább a kevésbé "steril", szűretlen búzákat szeretem a maguk komolyabb élesztősségével és enyhébb édességével, vagy ha már banános karakter kerül előtérbe, akkor a barna búzasöröket (lásd: Kloster Scheyern Weisse-Dunkel), de ez mit sem von le ennek a kellemes frissítőnek az értékéből.
A Kappitány IPA viszont számomra egyértelmű csalódás volt, hiszen egyik kedvenc komlómat, a Simcoe-t és az illatorgiát hordozó Amarillot is használták benne, sajnos azonban az aromagazdagsága egyáltalán nem jelent meg. A vörösesbarna ital már sokkal komolyabb, tejeskávészínű habot fejlesztett, azonban az újvilági komlók aromáira várhattam napestig, nem nagyon akartak megjelenni, inkább egyfajta karamelles komponens jelezte már előre, hogy itt egy édesebb versenyző akadt horogra. Sajnos a komló az első korty alatt sem akart nagyon megjelenni, a kicsit kiegyensúlyozatlan sörben dominált a sok maradék cukor, tisztán és jól kivehetően, az illatában megjelent karamellesség sem érződött igazán, ami miatt elég geilre és jellegtelenre sikerült.
A következő alkalommal egy újabb házi sörfőzde mutatkozik be június 14-én, addig is még itt a Főzdefeszt, meg a hétvégi Belga Sörfesztivál, úgyhogy poharakat és másnaposság elleni zöldségorgiás koktélokat előkészíteni.
Címkék: élesztő David IPA Főzdefeszt brew studio kappitány einz zwo Gólem Gólem Sörfőzde Hasselhof
plumes de la cuisine
, 2013.05.21. 18:25
A BrewDog neve lassan teljesen egybeforr a radikális sörpunksággal. A főzde nemcsak jó söreivel tett szert világhírnévre, hanem erőteljes és állandóan frissülő anti-láger kampányának köszönhetően marketingszempontból is kimagasló teljesítményt értek el. Sörben jártas embernek a lázadás szóra azonnal beugrik a nevük. Ha kevésbé ismeritek még a skót illetőségű főzdét, itt van egy pár ötlet, miként legyetek igazi "brúdágok", vagy "bírananarchisták":
1.: Nevezz el egy sörfőzdét a kutyádról!
2.: Legyen a jelmondatod: "craft beer revolution"
3.: Fejezz le egy Stella Artois-s üveget!
4.: Legyen a húzósöröd nevében benne a punk szó, minimum egyszer, de a cimkén legalább háromszor.
5.: Készíts 18% ABV feletti sört!
6.: Ha erre válaszul egészségvédő szervezetek masszívan kampányolni kezdenek az egészségtelenül magas alkoholtartalmú sörök és ezzel a kézműves serfőzés ellen, dobj piacra arculcsapásként egy 1,1%-os sört, ami így olyan alacsony alkoholfokú, hogy Nagy-Britanniában nem is minősül sörnek.
7: Az Olimpia idejére dobjál össze egy olyan IPA-t, amibe belefőzöl mindenféle olyat, amit sportolóknak tilos fogyasztaniuk (vagy legalábbis reklámozd úgy, mintha tényleg belefőzted volna).
8: Told a határokat a maximumig: készítsd el a világ legerősebb sörét a fagyasztásos Eisbock-technológiával (az eisbock-ban való komolyabb elmerüléshez kezdésnek ajánlom, mert nagyon ott van a szeren: Aventinus Eisbock), majd miután a német kollégáknak sikerült egy, a tiedénél még erősebb sört csinálni, mutass be nekik egy nagyot egy újabb, ismételten rekordnak számító alkoholfokú sörrel. De persze ne legyen ez elég, nevezd el a sört egy Johnny Horton muzsika után Sink the Bismarcknak, jelezve, hogy a hős brit nemzet végül felülkerekedik a németen.(Nagy-nagy zárójelben jegyzem meg, mert ez nem ennek a felsorolásnak a témája, de a rekord azóta már többszörösen megdőlt, többek közt párszor a már előbb említett versenytárs, Schorsbrauerei által is, de legjobb ismereteim szerint jelenleg a legerősebb sör a világon a skót Brewmeister Armageddonja)
9: Mindemellett persze az sem árt, ha a báziskollekciód jó sörökből áll (Punk IPA, Hardcore IPA, 5 A.M. Saint, Libertine Black Ale...), akkor lehet kísérletezni is mindenféle irányba, még akár prototípusokkal is vakíthatod az embereket.
10: Ha még belefér, szerezz magadnak egy tankot is:)
Mindemellett persze több száz példával lehetne alátámasztani azt, hogy miért is egy olyan jól működő brand a BrewDog és miért ért el ilyen hamar ekkora sikert: egyszerűen remekül méri fel, mire vágyik egy mai, különcködő-hipszterkedő, konvenciók ellen lázadni akaró nemzedék. Punk sörre, semmi másra.
A BrewDog évente piacra dob egy kollekciót, IPA is Dead névvel, melynek lényege, hogy négy különböző single hop IPA-t készítenek azonos IBU-val (keserűség "mértékegysége", jelen esetben 75), ugyanazzal az enyhén karamellás, inkább szárazabb, komlóknak teret engedő cefrealappal és így ugyanolyan alkoholszázalékkal (6,7% ABV). Az idei eredményt volt szerencsém kóstolni.
Waimea: Talán a kvartett legfigyelemreméltóbb darabja ez a nemrég nemesített, új-zélandi Waimea komlóból készült IPA. Már az első pillanatban megcsap a citrusos, korianderzöldes, fenyőgyantás-fenyőmagos aromája, ami mellé jóleső meglepetésként megjelenik tengeri alga illata is (aki kóstolt már miszólevest, tudja miről van szó). Az erőteljes aroma mellé kellemesen édeskés, középtestes karamelles sört kapunk, amiben rendesen érződik a fűszeresség és az előbb említett tengeri alga íz is. Ha már mind a négyet nem is, ezt mindenképpen érdemes megkóstolni.
Goldings: Az East Kent Goldings nevű, tradícionális brit komlóból készült főzet. Kicsit aromaszegény az előzőhöz képest, de ez azért a komlófajta ismeretében azért nem olyan meglepő, enyhén zöldfüves, fűszeres, spenótszerű. Első kortyra érződik a relatíve agresszívebb keserűsége. Kezdetben jellegzetes citromhéjszerű savanyúságot ad, ami hamar átcsap egy borsóhéjszerű-spenótos enyhébb savanykásságba. Ha már brit komló-imádat inkább ajánlom a Legenda Kelet-Indiai Társaság IPA-ját.
El Dorado: Az észak-amerikai El Dorado komlóból készített IPA-nak nagyon enyhe, vágott fűre emlékeztető, gyengén citrusos, megjelenik benne egy kicsit a kesudió illata is. Íze egyértelműen az eddigi leggyümölcsösebb, érződik benne kevés sárgadinnye, mangó és egy enyhe mézes karakter, azonban igazán nagy meglepetést nem nyújt, vannak sokkal kiegyensúlyozottabb társai is.
Dana: Valószínűleg a négy közül az egyik legmegosztóbb ez a szlovén komlóból készült darab. Kíváncsiságból utánanéztem a Ratebeer-en, mivel minálunk sem egyezett a kialakult a vélemény a sörről, és bizony nagyon alacsony pontszámmal szerepel (32/100). Ennek ellenére én nagyon érdekesnek és újszerűnek találtam, nem is a kicsit szappanszerű, rothadt füves aromáját, hanem az ízét, ami engem leginkább a jobbfajta kéksajtokére és a ringlóéra emlékeztetett.
Aki BrewDog-gal akar ismerkedni, inkább kezdje egy Punk IPA-val, vagy Libertine Black Ale-el, de ha valaki igazán kíváncsi, a Waimea-t és Dana-t ne hagyja ki. Ja igen és ha valaki kóstolta, írja meg a véleményét, kíváncsi lennék rá.
A fent említett összes BrewDog sör beszerezhető a Csakajósörben.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Facebook-oldalunkat!
Címkék: sör brew dog IPA Waimea dead IPA IPA is Dead világ legerősebb söre Dana El dorado goldings
plumes de la cuisine
, 2013.05.09. 19:07
Mostanában egyre többen próbálkoznak sörvacsorákkal Budapesten, több-kevesebb sikerrel, sokszor gondolati síkon jól működő párosításokkal, amik a gyakorlatban nem feltétlenül állják meg a helyüket. Ezért is vártam igen nagy érdeklődéssel a Takács Lajos fémjelezte Olimpia Vendéglő és a neves sörszakértő, Vétek György közös projektjét, remélve, hogy ezúttal tényleg profi kezek öntik testbe a kigondolt fogásokat. Ja meg persze azt is, hogy nem próbálnak mocskosul leitatni a hanyag ízkompozíciók elfedése céljából.
Bemelegítésnek, csak hogy a kellő étvágy meglegyen, mind kaptunk néhány pohárral a jó öreg cseh lágerből, a Bohemian Regentből. Ennek élénksége, és jellegzetes cseh komlóaromája kifejezetten étvágygerjesztő céllal került a menübe, aminek meg is lett az eredménye, rövid időn belül kopogó szempárok szegeződtek a konyha felé, várva az első fogás megérkezését.
Első fogás: Búzacsíra, búzasaláta, keszeg gombóc – Kelet-Indiai Társaság IPA
Az első sör nem más volt, mint a nemrég beindult magyar mikrosörfőzde, a Legenda egyik legjobban sikerült főzete, a Kelet-Indiai Társaság IPA. Ennek a sörnek nem titkolt célja a nagyközönség számára lassan feledésbe merülő, klasszikus angol IPA ízeinek szélesebb körű terjesztése. Amikor a britek Indiába akartak szállítani söröket, s rájöttek, hogy ha nagyobb mennyiségben adnak az ale-jeikhez komlót, akkor sokkal tovább tartható el, elkezdték főzni a saját körzeteikben elérhető komlókból az első IPA-kat. A ma népszerű IPA-k nagy része azonban már inkább amerikai stílusú, amit újvilági komlók felhasználásával főznek, onnan a citrusos-akácvirágos-fenyőgyantás aromájuk és ízük. Azonban ezek a komlók nem voltak a kezdetekben elérhetők Nagy-Britannia földjén. A Legenda pont ezeket az eredeti ízeket megidézve brit komlókat használva alkotta meg ezt a műremeket. A kicsit fém és citromhéj aromájú ital első kortyában finoman cirógat a karamellmaláta enyhe édessége, majd belemászik a szánkba a komló karaktere. Enyhe fűszeresség, finom keserűség, spenótszerű és gyengén zelleres ízkombináció jellemzi a használt komlókat, amit remekül sikerült párosítani a mellé adott, tejszínesen krémes és keserűséget lágyító keszeggombóccal, a spenóthoz pedig jól társult a búzacsíra. Sör és tányér kéz a kézben jártak, pont úgy, ahogy az egy sörvacsorán elvárható.
Második fogás: Tiszta málnaleves, sertés szűz pirított mogyoróval – James Brown Ale
A második sört szintén a Legenda Sörfőzde szolgáltatta. A James Brown Ale, ahogy a neve is mutatja, egy brown ale, méghozzá amerikai típusú. Ellentétben az angol társaival, ahol a cél inkább karamellmaláták édes ízének előtérbe helyezése és a testesség kihangsúlyozása, az amerikai típusú brown ale-ek szárazak, kicsit vizesebbek, karamelles íz helyett inkább pörköltmalátásak és keserűbbek. Takács Lajos ehhez szintén egy jó kombinációt talált ki. A mellé kínált tiszta málnaleves enyhén sós, leginkább limeszerű karaktere belefekszik a sörbe, a keserűség helyét foglalja el egy lágyabb, citromszerű karakterrel. A levesben úszkáló sertésszűz pedig hálás párosítás, bár annyira nem meglepő, gyakran szokták ezt a húst brown ale-ekkel, stoutokkal összeilleszteni.
Harmadik fogás: Miszós tengeri hal kovászolt zöldségekkel – Schlenkerla Rauchbier Märzen
A harmadik sör hozta talán az este legnagyobb meglepetését a vendégek körében. Azok, akik jártasabbak a folyékony kenyerek világában, a Schlenkerla főzde nevére azonnal elismerően bólogatnak. A nyolc bambergi főzde közül tagadhatatlanul a legnagyobb hírnévre tett szert, nevük végérvényesen összekötődött a rauchbier-rel. Ezeknél a söröknél a maláta egy részét bükkfa füstje fölött szárítják, amitől nagyon különleges, füstös-grillhússzerű ízt kap. A Schlenkerla Rauchbier Märzent sokan szokták, nem túl szellemesen, sonkás sörnek is becézni, mivel a füstös karakter mellett íze leginkább húsvéti sonkára vagy barbecue-ra emlékeztet. Az emellé kínált miszós hekk jó ötlet, teljesen egymás mellett voltak képesek létezni a miszó jellegzetes algás-halpelyhes-osztrigaszerű ízei és a sör füstösség. A kovászolt zöldségek sajnos teljesen külön életet éltek a tanyéron, nem igazán illettek bele a kompozícióba. Én személy szerint a Schlenkerla főzde egy másik sörét, a Weizent választottam volna, mivel sokkal szárazabb és karakteresebben, hangsúlyosabban jelenik meg benne a bükkfafüst, cserébe viszont "sonkaíze" egyáltalán nincs, ami szerintem kicsit megzavarta a hal kibontakozását.
Negyedik fogás: „Bodzatempura”, rák – Brew Dog Punk IPA
A negyedik sörről szintén oldalakat lehetne írni, nemcsak magáról az italról, hanem a hozzácsatolt sikeres marketingről. A skót illetőségű Brew Dog főzde napjaink egyik leggyorsabban ismertté vált kis sörfőzdéje, köszönhetően az agresszív anti-láger kampánynak és annak az ötletnek, hogy a kézműves sörfőzést egyfajta punkforradalomként tüntetik fel, amiknek ők a zászlóshajói. Ha ez még nem lenne elég, mindemellett még jó söröket is főznek. A Punk IPA talán a legismertebb sörük, az új típusú IPA-k egyik legszélesebb körben imádott darabja. A tökéletesen eltalált élénkség és enyhe malátás édesség mellett teljes az új-zélandi és amerikai komlók ízének dominanciája, a Chinook gyantás karaktere kellemes, meleg ágyat teremt az új-Zélandi Nelson Sauvin trópusi gyümölcsösségének és a Simcoe összetéveszthetetlenül élénk, fűszeres, fenyőszerű, enyhén akácos-bodzás komlóaromájának. Takács Lajos ehhez párosította a hirtelen kisütött rákot egy hagyományos kicsit savanyú, cukrozatlan majonézre hajazó rákszósszal, valamint a bodzatempurát. A rák viszonylag semlegesebb ízének mondhatni a fűszerévé vált a Punk IPA, amit szép halkan kísért az enyhén savanyú rákszósz, ami jól harmonizált a komló citrusosságával. Sajnos a bodzatempura kilógott a tányérról, sem a sörhöz nem passzolt igazán, sem a ráknak nem volt kellemes kísérője, olajossága háttérbe szorította a bodzaízt, ami egyébként a sörben, ha gyengén is, de megtalálható volt.
Ötödik fogás: „Gyümölcskenyér”, kacsamell – Left Hand Milk Stout
Az ötödik sör egy sokáig elfeledett, majd mostanában újra népszerűvé vált sörtípus, a milk stout egyik legnevesebb képviselője. A milk stoutoknál a festőmaláta kávés ízének és a sör szárazságának, savanyúságának kompenzálására laktózt adnak az italhoz, amit a sörélesztők nem képesek fermentálni, így jellegzetes, tejszerű ízt és édességet kölcsönöznek a sörnek. A Left Hand Brewery még egy technikát alkalmaz a milk stoutjának tökéletes krémességének eléréséhez: zabpelyhet is használnak a cefrézés során, ami remek krémes ízkomponenst ad a stoutoknak. Az erősen szegfűszeges mézeskaláccsal való párosítás egy hihetetlenül jó ötletnek bizonyult, bármelyik karácsonyi ünnepi asztalon megállná a helyét, a rózsaszín kacsamell pedig inkább a stoutnak a kávés-pörköltes karakteréhez passzolt igazán, de ahhoz viszont igen jól. Összességében ez is egy elég jól megkomponált kis fogás lett.
Hatodik fogás: Borjúvese, borjúmáj, malátaecetes hagyma – Lindemans Faro
A hatodik sör, a Lindemans Faro, szintén egy igazi különlegesség, egy gueuze típusú sör. Ez a belga sör a lambic-ok közé sorolható, amelyeknél nem választja ki a sörfőző a használt élesztőfajtát, hanem a levegőből a sörbe kerülő mikróbák erjesztik meg a sört, vagyis spontán erjesztésű. A gueuze típusú söröknél egy fiatalabb, egy éves lambicot kevernek össze egy idősebb, két-három éves lambic-kal, leggyakrabban 50-50%-ban, ezzel a fiatalabb még megmaradt édesebb karakterét párosítják az öregebb lambic-ok kifejezetten száraz fehérborra emlékeztető szőlőszerű-savasabb ízével. A gueuze-öket sok sörfőző próbálja utócukrozni a palackozás előtt, ezzel próbálva népszerűbbé tenni az amúgy nem mindenki által kedvelt sörtípus ízét, ezért a 90-es években a belga sörfőzők egy csoportja megalkotta a HORAL-t (High Commision of Traditionally Made Lambic Beers), amely csoportosulásnak célja, hogy ne legyen a palackban levő gueuze sör édesítve. Megkülönböztetésül az ilyen eljárással készített söröket oude gueuze-nek hívják. A faro viszont a gueuze-öknek egy tradícionálisan palackban utóérlelt, kandiscukrozott, viszonylag nagyobb múltra visszatekintő fajtája, ennek köszönhetően az édes karaktere szinte teljesen elnyomja az idősebb gueuze-ök száraz, fanyar, kicsit sajtszerű és hordó ízét felvett jellegzetességeit. A mellé kínált borjúvese és borjúmáj jól elkészített, koncentrált ízű, azonban sajnos a sör nem igazán illik mellé, a geil édesség nem nagyon fér meg például a vese ízével. Én személy szerint jobban örültem volna egy oude gueuze-nek (amit nagyon megpróbáltam volna a vesével: Hanssens Oude Gueuze), szerintem az sokkal jobban illet volna a fogáshoz. De talán majd legközelebb.
Hetedik fogás: Csokoládémousse, sós karamell – Dreher Bak
A hetedik sör talán az egyetlen, ami kilóg a sorból, a nagyüzemi tucatsörök egy ékes példája, a Dreher Bak. Kicsit karamellás, kicsit vizes, igazából teljesen jellegtelen sör, ami nagyjából azoknak okoz meglepetést, akik még soha életükben nem kóstoltak egy tisztességes német bock-ot. Akik igen, azok nemigen nyúlnak már hozzá többet. Az Olimpiában ezt párosították egy krémesen mogyorós csokoládémousse-al, egy kevés vajas keksszel és sós tejkaramellával. A baksör-mousee párosítás többszörösen bejáratott próbálkozás, általában jól működik, a vajas keksz jól harmonizál a sör karamellízével. A sós tejkaramell sikerült a tányéron a legjobban, párosítása a Dreher Bakhoz azonban nem kifejezetten jó ötlet, én a tányér előterébe emeltem volna a tejkaramellát és mondjuk egy zwickl-lel raktam volna össze, akár a Fóti Zwickl-lel.
Nyolcadik fogás: Verbéna, kakukkfű, gyömbérmousse, rebarbara, füstölt paprika – Anchor Brewery Old Foghorn
A nyolcadik és egyben zárósör egy nagynevű kaliforniai sörfőzde, az Anchor Brewery árpabora volt, az Old Foghorn. A főzde leginkább az Anchor Steam nevű steam beer-jéről ismeretes, azonban akik hallottak már árpaborról, azoknak ismerősen csenghet a neve. Az angolul barley wine-nak nevezett típusú söröket nagy sűrűségű cefrékből állítják elő (kezdeti sűrűsége akár 1,100 is lehet), rendszerint máslás nélkül és akár több alkalommal is adnak hozzá élesztőket a fermentálási procedúra alatt, így rendkívül magas alkoholfokot érnek el. Az Old Foghorn ízkompozícióját nehéz lenne egy mondatban leírni. Keveredik benne a maláta erőteljes édessége és enyhe karamellíze, az felsőerjesztésű élesztőre jellemző észteres gyümölcsösség és az amerikai barley wine-ok jellegzetesen erőteljesebb komlózása, ami a brit típusok esetében kevésbé megfigyelhető. A főszakács remekül érzékelte ezt az íz és aromakomplexitást, s nem kevésbé változatos zárófogást készített hozzá. A gyömbérmousse leginkább a sör gyümölcsösségével, a cukrozott verbéna pedig a komlófelhangokkal járt kéz a kézben, a kicsit savanyúbb rebarbara pedig igen érdekes játékot űzött a karamellel. Minden egyes falattal lehetett új ízkombinációkat felfedezni ebben a tökéletesen sikerült befejezésben.
Mindent összevetve komoly versenyző akadt horogra az Olimpia Vendéglővel, remélem a jövőben is fognak próbálkozni hasonlókkal és hajlandóak lesznek más sörökkel is kísérletezni. Az ilyen vacsorák talán képesek szélesebb publikummal is elhitetni végre, hogy a sörökkel is lehet hasonlóan klasszis párosításokat végezni, mint borokkal.
Ha tetszett a bejegyzés, likeold a Facebook-oldalunkat!
Címkék: sör gueuze árpabor rauchbier sörvacsora barley wine milk stout IPA Legenda olimpia vendéglő
plumes de la cuisine
, 2013.05.01. 17:59
A Csillagok Háborújával mindig egy bajom volt: bár huszadszor megnézve sem voltam képes megunni, valahogy sosem tudtam maradéktalanul magamévá tenni egyik szereplő karakterét sem. Luke Skywalker tejfelesszájú, hebrencs suhanc volt, majd egy hónapnyi Yoda-kiképzés után hirtelen szótlan bölccsé vált, aki magvas idézetekben beszél és Erejét fitogtatja, mindig is érthetetlen pálfordulásnak éreztem ezt. Darth Vader meggyőzőereje már a legelső részben sem hagyott maga után kívánni valót, de valahogy a stílusa nem volt éppen a legkifinomultabb. Távfojtogatás? Ugyan már. Han Solo nyolcvanas évek elején überkúlnak megalkotott alakja is kicsit mesterkéltnek hatott, nehogy már valaki ne szarja össze magát húsz birodalmi rohamosztagos fegyelmezett össztüze láttán, nem is beszélve Carrie Fisher napokban megjelent nyilatkozatáról, miszerint a Millenium Falcon kapitányának csókja olyan volt, mint egy osztriga a szájban. Bár jómagam élek-halok az osztrigáért, azért egy szenvedélyes csókot ilyen jelzővel illetni nem éppen egetrengető dicséret. Talán a legközelebb hozzám Ewan Mcgregor Obi-Wan Kenobija állt, de őt már korábban is kedveltem, miután kétszer lenyomta a fél világot egy motor bőrülésén, ezt a kalandot azóta is őszintén irigylem tőle.
A névválasztás mindenesetre akarva-akaratlanul terelte a gondolataimat ebbe a sztárvórszos irányba, azonban a kicsit komikusra sikerült cimkedesign gyorsan véget vetett a jediábrándoknak, mert azonnal Elroy ugrott be a Jetson család című rajzfilmsorozatból, aki elkószál valami rohadtul veszélyes aszteroidára összeszedni egy értékes komlót, majd hazaérve az apja egy hatalmas seggberúgás kíséretében leteremti, hogy ne hurcoljon a házba mindenféle galaktikus gizgazt, és a növényt rögvest űrszemétnek minősíti. Azt a kis szőkehajú figurát, aki az üvegen bűvöli a hermetikusan lezárt komlónövényt, simán el tudnám képzelni egy öt százaléknyi gyümölcsöt sem látott, cukros fruit juice oldalán is, valami hülye reklámban, ahol a kisgyermek gyümölcsleves szájjal mosolyogva hálásan tekint a nagyapjára, amiért az egész nap az almafára támasztott létrán görnyedt és szedte neki a sok termést, majd a lemenő nap fényében kisajtolta belőle az értékes levet. Talán ezen a dizájnon lehetett volna még kicsit finomítani, mondjuk szerepelhetett volna egy földönkívüli hórihorgas űrlény egy azték piramis tetején, amint a növényt átadja az őt istenségnek tekintő indiánoknak, vagy valami hasonló baromság.
Azonban az üvegben igazi kis kincsre leltem. Róth Zoltán söre az idei Házisörfőzők Nemzetközi Versenyének abszolút győztese lett, ami mindenképpen figyelemreméltó eredmény. A sört most a Legenda Sörfőzde segítségével nagyobb tételben is sikerült lefőzni, így egy rövid ideig biztos elérhető lesz a főbb beszerzőhelyeken, a Sörmanufaktúrában biztosan, érdemes gyorsan bezsákmányolni pár üveggel. Bár nem sikerült a Sörbúvár-féle pöffeszkedő, zabolázatlan habot életre keltenem, valószínűleg az első főzet kicsit máshogy sikerült ilyen szempontból, azért kellemesen aromás, karakteresen keserű fehér habot fejlesztett a sör, tavaszi virágoskertre és kicsit Amarillo és Simcoe komló keverékére emlékeztető jellegzetes illatával már előre jelezve, hogy nem kispályás versenyző akadt horogra. A sör neve egyébként nem légbőlkapott, hiszen a főző egy kevésbé ismert ausztrál komlófajtát, a Galaxyt használta aromakomlózásra, ami miatt valóban elüt a sör a hagyományos american IPA-tól: teljesen különleges jegyként megjelenik egyfajta virágosság, amit más komlófajtáknál nem lehet ennyire egyértelműen tapasztalni. A komlózás nagyon harmonikus, kifejezetten vad táncot jár a szájban, az első korty egy enyhe virágos és talán a Flying Dog Wildeman IPA-jára emlékeztető mangós-maracujás felhanggal érkezik, mindvégig megtartva a virágos komponenst, majd szépen és lágyan vált át egy hardcore felé hajló, de nagyon kellemes mélykeserűségbe, ami után kevés fenyőgyantás és citrusos íz marad a szájban és meglepetésre megmarad a mangó édessége is. Mindezen orgazmikus ízkavalkádot meleg téli kabátként kíséri a kicsit magasabb, 6,5%-os alkoholtartalom, aminek jelenléte ízben szinte alig jelenik meg, teljesen belesimul a gyantás karakterbe. A második-harmadik korty után nagyon enyhe élesztőíz jelenik meg, ami véleményem szerint teljessé teszi a sör harmonikus és igen változatos jellegét.
Igen mély és földet súroló kalapemelés Róth Zoltánnak, amiért összekotyvasztotta ezt a műremeket. Ez a sör bátran harcba szállhatna a külhoni nagynevű versenytársakkal, nem hiszem, hogy vesztesen távozna a csatából. Remélem több főzet is készül majd belőle és rendszeresen élvezhetjük majd a jövőben is.
UPDATE: Az Amarillo és a Simcoe aroma nem véletlen, Zola és Pif is felhívta rá a figyelmemet, hogy a második főzet a Galaxy hiányában főleg fentebbi két komlóból készült, így ezek jelentek meg benne főleg.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a Facebook-oldalunkat!
Címkék: sör Galaxy IPA tavoli galaxis Házisörfőzők Nemzetközi Versenye
plumes de la cuisine
, 2013.04.26. 20:11
Közel 30 fokos melegben kóstolhattam először az idei év egyik slágerfőzdéjének, a Hopfanaticnak az új üdvöskéjét, a Splasht a Tündérgyár helyén újonnan nyílt Élesztőben. A könnyed hűsítő valószínűleg a nyár egyik nagy slágere lesz, szomjoltó potenciálja mindenesetre nagyon figyelemreméltó (egy órányi biciklizés után tesztelve). A gyengéd, könnyed sör magán hordozza a Bitterfly stílusjegyeit: malátásság háttérbe szorítva, komló a színpad előterében. A majdnem hófehér, vékonyka habbal rendelkező ital aromája gyengécske, erőtlen. Az első kortyánál már érződik a keserűkomló, aminek utózöngéi hosszú ideig maradnak a szájban, ennek ellenére az elején feltűnik egy enyhe citrusosság, de tényleg csak leheletnyi, majd a komlókeserű végérvényesen vezető szerephez jut. A cseh komlók használata klasszikus, nagyközönség számára megszokottabb ízharmóniát ad, mint az amerikai IPA-k virtuóz és különleges ízvilága. A Bitterflyhoz hasonlóan itt is kifejezetten száraz érzet marad a szájban, egyáltalán nem jellemző cukros édesség, karamellmalátásság, de még az élesztő gyümölcsös karaktere sem. Ez a sör tisztán és karakteresen a komlóról szól.
Személy szerint inkább a Bitterflyt választom, az a citrusos, pokoli száraz, enyhén bodzás aroma és ízkompozíció sokkal magával ragadóbb. Ennek ellenére a Splash szép karriert futhat be, jó időben is került Budapestre, és azok, akik eddig is szerették a szomjukat száraz tonikkal oltani, azoknak egy ilyen hopfanatikus fröccs maga lesz a mennyország.
Ha tetszett a cikk, kövesd a Facebook-oldalunkat!
Címkék: sör komló Splash Hopfanatic
plumes de la cuisine
, 2013.04.12. 19:10
Maradtak még bizony zöldségek a hűtőben a húsvéti nagyzabálások után, mélyen elrejtve, elfeledve. És azért valljuk be, gyakran tesszük fel magunknak azt a kérdést, hogy mi is történjen azokkal a ráncosodó izékkel, valamit csak kéne művelni velük, mielőtt megpenészednek. Ne nézzük tétlenül, érdemes felhasználni őket (retek, répa, újhagyma és a többi). Pogácsára bármikor rárakhatjuk őket dekorációnak, még az alkotói energiákat is lecsapolhatjuk egy időre. A sokak által kóstolt pogácsánk receptjét felhasználva dobtuk össze ezeket a „műalkotásokat”.
Pofonegyszerű pogácsa
1 rész vaj
1 rész liszt
1 rész túró/juhtúró/sajt
2 teáskanál só
2 tojás sárgája
Borzalmasan egyszerűen elkészíthető és nagyon jóízű pogácsa. Ízlés szerint használhatunk a liszt mellé túrót, juhtúrót vagy bármilyen sajtot, nekem személy szerint a juhtúrós és a pecorinos változat a kedvencem. Mi mindegyik összetevőből 30dkg-ot használtunk, így lett nagyjából egy kiló. A három összetevőt, ha mindhárom szobahőmérsékletűre melegedett, egy nagy tálban összegyúrjuk. Ilyenkor még elég nehezen lehet a masszával dolgozni, mert nem túl szilárd, ezért érdemes a begyúrt tésztát folpack-ba csavarni és hűtőbe rakni egy pár órára, amíg kicsit megdermed. Ha kész, 7-8 mm vastagra nyújtjuk a tésztát és kicsi darabokat szaggatunk belőle. Mielőtt sütőbe helyeznénk, a pogácsák közepét kicsit nyomjuk be, így jobban meg fog emelkedni a sütés során. A sütőbe helyezés előtt kenjük be mindegyiket egy kis tojássárgájával, valamint ne felejtsük el a húsvéti maradék zöldségeket se belehelyezni.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a Facebook-oldalunkat!
